KOMÁROMI ERŐDÖK
Közép-Európa legnagyobb épen fennmaradt erődrendszere, a Duna két partján.
Komárom környékén már a rómaiak védműveket építettek. Az akkori Brigetionban, katonáik ellátására pékségükben kenyeret sütöttek.
A komáromi erődrendszer 1809-1877 között létesült, a dunai hajóút, az átkelőhelyek és a Budapest –Bécs útvonal védelmére. Ennek során építették fel a Duna jobb partján a Csillag, az Igmándi és a Monostori Erődöt. A Monostori Erőd Közép-Európa legnagyobb újkori erődítménye. Az erődben található katonai pékségben 2000 négyzetméteren, 4 kemencében 1945-ig katonai ellátásra sült  a kenyér.
Az erődök a XIX. Század legfejlettebb haditechnikai elvei alapján, klasszicista stílusban épültek. Lenyűgöző látványt nyújtanak a gondosan faragott, kövekből illesztett védfalak, bástyák, lőporraktárak, kiképzőtermek, a földsáncok és lődombok, a földalatti kazamata-és folyosórendszerek. A  hatalmas körbezárt udvarokban,  több ezer huszár, tüzér és árkász ellátása, kiképzése folyt.
A komáromi erődrendszer egy évszázadon át a honvédség katonagenerációit szolgálta. A harci események az erődöket kerülték, így ma is átépítések nélkül őrzik építészeti értékeinket.
1945-től 1991-ig a Monostori erődöt a szovjet csapatok titkos fegyverraktárként használták.
A korábban rejtőzködő, különleges erődrendszer ma már erőd és hadtörténeti kiállítással, sütőipari emléktárral, római kori kőtárral, színes kulturális és sporteseményekkel, művészeti és hagyományőrző kiállításokkal várja látogatóit.

Megközelítése:
Az 1-es főútról autóbusszal, a komáromi vasútállomástól gyalog a Duna parton Győr felé. Gépkocsival a városon át a körforgalomtól Győr felé.

Nyitva tartás: 9.00-17.00-ig . Hétfőn zárva !
Bővebb információ: www.fort-monostor.hu










Tájfutás az erődben:
A Tatai Honvéd SE minden évben megrendezi
a Simon Lajos emlékversenyt.
2007 júliusában a Monostori Erődöt választották a verseny helyszínéül.

Versenyzők és az érdeklődők több versenyszámban is próbálkozhattak. A szokásos egyéni tájfutóversenyen kívül a kicsinyek gyermekversenyen vehettek részt, a családok a családi versenyben indulhattak, és a mozgássérült versenyzők is próbára tehették tudásukat. Késő délután  a honvéd csapatok küzdöttek a pálya és a hőség adta kihívással. A hétvégére kialakult kánikula  nagymértékben megnehezítette a rendezők, futók és kirándulók helyzetét.
Trail-O
Az olvasó most lehet, hogy elgondolkodik: mozgássérült versenyzők a tájfutópályán? Hogyan lehetséges ez?
A mozgássérültek részére kialakított tájfutó sportág a Trail-O. Természetesen a pályát úgy kell megtervezni , hogy kerekesszékkel könnyen körbejárható legyen. A pálya hossza 1-2 km lehet . Itt nem számit az idő, gondolkodni kell ./illetve 1-2 pontnál stopperrel mérik milyen gyorsan oldotta meg a versenyző a feladatot./ holt verseny esetén fontos/ Térkép alapján kell haladni pontról pontra .
Van kijelölve egy úgynevezett nézőpont , ahonnan ülőmagasságból kell nézni a 3-4-5 bólyát, majd ki kell választani melyik az, amely megfelel a térképen megadott pontmegnevezéseknek. Pl.: fa tövében balra, gödör szélén északra stb. A-B-C-D betűkkel a kartonon jelezni a választ. Bizony nem könnyű a választás. Jó volt látni mozgássérült társaink, milyen örömmel és lelkesedéssel teljesítik a feladatot.







A tájékozódási versenynek ezt a formáját bárki kipróbálhatja, természetesen külön kategóriában  értékelik az eredményeket. 
A családok is kipróbálhatták tudásukat. A családi verseny pályája a Trail-O feladatával egyezett. Fokozta az indulási kedvet, hogy a résztvevő családok között értékes ajándékcsomagokat sorsoltak.

Normál távú verseny:
A normál távú versenyről saját élményeim segítségével szeretném tájékoztatni a kedves olvasót.
Sok sporttársunk gondolta: rövid egyszerű pályák lesznek, ezért bátran vállalta ebben a hőségben a részvételt.( vagy éppen a rövid pályák miatt maradt távol.) A rendezők azonban figyelembe vették a futni vágyók igényeit és így bizony kemény, hosszú és kalandos pályákat terveztek.
Az ellenőrző pontok a vár minden szegletében előfordultak. A vár bástyáin, árokrendszerében, labirintusában, sőt az erődöt körülvevő ligetes területen is. 380 versenyző futott  a pályákon.
A verseny előtt bevallom én is arra gondoltam, lesz majd egy rövid pálya: 2-3 km és azt még ebben a kánikulában is vígan teljesítem. Bátran nekivágtam: mi ez nekem? Egy erődben tájékozódni, látszólag nem lehet nehéz feladat.
Rajtidőmre besorakoztam az induláshoz, majd megkaptam a térképet.
A korosztályomnak megfelelő pálya látványa azonnal lehűtötte lelkesedésemet. 3,3km19 ellenőrzőpont, végig a napon, árnyéktól mentes területen. Nem baj, meg kell oldani, ezért jöttem. A cél, hogy jó levegőn mozogjak és az agyam is megtornáztassam kissé. Utam rögtön a földsánc tetejére vezetett - egy kis mászás a homokos, csúszós, meredek oldalon. Lefelé nagy lendülettel "száguldhattam" tovább a várat körülvevő sík ligetes területre. A terepen helyenként bozót és térdig érő, száradó aljnövényzet nehezítette haladásom. A ligetből vissza kellett jutnom a várat körülvevő  földsáncon lévő őrtoronyhoz. Sűrű bozóton keresztül vágtam utat magamnak, hogy a magasan lévő, gödörben elrejtett pontomat megleljem. Az erődbe bejutni csak a térképen jelzett átjárókon lehetett. Kalandos ereszkedés a meredek oldalon és ott a bejárat. Kellemesen hűvös, sötét labirintusban találtam magam, innen a fény felé haladva jutottam az erőd belső területére. 1-2 könnyebb pontérintés után a bástya bevétele következett. Nagyon meredek szerencsére a lépcsősor segítette a feljutást. Csodaszép rálátás a Dunára, Szlovákia a túloldalon, parkok, várfalak látványa tárult elém.





A bástyáról látható volt következő pontom, "csak" a várárok választott el.




Le kellett jutnom, megkerülve a bástyát újra felmászni sűrű bozóton át a sáncra. Majd ismét ligetes terület következett, látszólag könnyen megtalálható ellenőrző pontokkal. Úgy éreztem magam, mint Rejtő Jenő hősei a sivatagban, a tűző napon csak meneteltem, meneteltem. 25 perc vánszorgás után végre elértem a verseny számomra legérdekesebb szakaszát. Kicsit megtorpantam a meredek /5-6? m/ homokfal láttán, de itt egy kötél segítségével lehetett leereszkedni a vár bejáratához. /Nem is volt rossz ötlet ez a kötél/ Ismét a hűs labirintuson jutottam át a várudvarra, itt érintettem utolsó pontjaim, már nem volt messze a cél. Egy utolsó hajrá, végül is futóverseny volt.
Unokahúgaimkötélmászás" az ő pályájukon/ nyílt könnyű /pályán nem szerepelt. Rettenetesen megviselten, de élményekkel gazdagon hagytam el a vár falait. Siettünk mielőbb a strandra érjünk, ahol egy kellemes tusolás után a termálvízben pihenhettük fáradalmaink.
2007.július