A Szürkemarha Vigadalom, szép programmal, sok-sok új látni-, és falnivalóval várta a nagyközönséget. Népviseletbe öltözött táncosok, csikósok, gulyások sorakoztak fel a Városligetben a Vajdahunyad-vár környékén.
A kézműves vásárban felsorakoztak népi iparművészek, sajtkészítő műhelyek, a szürkemarha kolbász, és szalámikészítés mesterei. A kóstolót sem sajnálták, így sokan megízlelhették a még ritkaságnak számító csemegéket.
A réten kiállított szürkemarhák békésen tűrték a tisztes távolból bámészkodók sokaságát, bár volt merész ember, aki megérezhette az éles szarvak lökését.
A népi játékok nagy sikert arattak, szülők és gyermekeik együtt próbálgatták a különböző ritkaságokat.
A színpadnál gyönyörű szép nótákat hallgathattunk, és a csikósok mesteri ostorkezelését is megfigyelhettük.
Bizony ritkán találkozhatunk cifraszűrben sétálgató juhászokkal, ez alkalomból több cifraszűrt is viselet közben csodálhattunk meg.
A népviseletekről, a kiállítás anyagából:
"Viseletek viselői
Az emberi öltözet a legrégebbi időtől kezdve nem csupán védte a beleöltözőt, hanem díszítette is, és kifejezte társadalmi helyzetét.
A néprajztudomány által használt népviseleti fogalomba beletartoznak a hétköznapi és az ünneplő öltözetek egyaránt, az öltözködés egész rendszere. Ez a rendszer kisebb-nagyobb tájegységek szerint változik, és az öltözetdarabok eltérő formái az öltözködés különböző szabályai szerint helyi népviseletek különültek el. Az ilyen viseletközösségekben a népviselet árnyaltan fejezte ki az egyes személyek társadalmi helyzetét, életkorát, állapotát, különböző alkalmakat. A népviselet egyik sajátsága éppen ez a kötöttség és az aprólékosan szabályzott kifejezőkészség.
Maga a viselet több ennél: azoknak a szabályoknak "ajánlásoknak" teljes rendszerével jellemezhető, amely szerint a helyi társadalom különböző tagjai, különböző alkalmakra öltözetüket összeállítják. Az illető helységben, viseletközösségben szokásos darabokból sem választhat azonban mindenki szabadon, egyesek csak a férjhez menendő leányt, vagy csak az új asszonyt vagy esetleg a családfőt illetik, másokat csak húsvétkor lehet felvenni, előtte nem stb. sokat számít a vagyoni helyzet, társadalmi állás, de az egyéni hajlandóság, ügyesség, az e téren való kiválasztásra törekvés.
A férfiak kalapja sapkája például a mellé tűzött tollal, bokrétával jelzi, hogy viselője gyermek, féllegény, újlegény, olyan akinek van már kedvese, sőt esetleg eljegyzett "nagyszeretője".
A dísztelen kalap pedig azt közli, hogy viselőjének " letelt az ideje". A lányok fejükön pártát , koszorút, szalagot viselnek, a férjes asszonyt illeti meg a főkötő. Egy -egy asszonynak élete során négyszer, tízszer is változhat attól függően, hogy idősödik, gyermekei megházasodnak. Az ünneplő öltözetek sokfélesége leginkább a templomban és a temetéseken kerül bemutatásra. Elsősorban megtisztelik magát az ünnepet.
A ruhatárakban az ünnepi öltözetek külön kis készletet alkottak , az ünnepi öltözetek képviselték a helyi népviseletek legjellegzetesebb, legmeghatározóbb vonásait, és itt lehetett leginkább nyomon követni az ízlés-és a divatbeli változásokat, addig a hétköznapi öltözetek a népviseletek egyszerűbb változatait mutatták, az aratáshoz, a kapáláshoz hordott munkaruhák pedig sok régi, divatjamúlt ruhadarabot is sokáig megőriztek."
A cifraszűr:
"Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az e szűranyagból készült, s ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruha. – 1. Szűranyag. Elsőként 1395 körül említik a szűrt a Besztercei Szójegyzékben ’szürke posztó’ jelentéssel. Ugyancsak ’szürke posztó’ a jelentése annak a középkori griseus szónak is, amellyel a Besztercei Szójegyzék szűr szavát fordították. E griseus gyapjú anyagot Sopronban 1206–1218 között már malomban kallással sűrítették és tették vízhatlanná. A Besztercei Szójegyzékhez hasonlóan ugyancsak említi a debreceni, szürkeposztót készítő takácsok céhlevele is (1395), amelyet akkor a korábbi nagyváradi céhlevél mintájára fogalmaztak meg. Már a 17. sz.-tól finomabb, szászok készítette erdélyi, vagy ritkábban az annál kevésbé finom felföldi szűrposztóval dolgoztak az alföldi szűrszabók. Veszprémben az I. világháborúig foglalkoztak hazai gyapjúból szűrposztó készítésével, de ennek gyenge volt a minősége. Csúnya színe miatt a szűrt mésszel vagy az ún. „csapófölddel” is fehérítették, ami ártott a posztó minőségének. Az ilyen szűrposztót meszes szűrnek is nevezték. Készítését tiltották. – A szűr szó feltehetően szláv eredetű, s ott éppen úgy, mint a magyar nyelvben eredetileg szürke posztót jelentett. – 2. A szűrposztóból készült szűr nevű ruha régi szabását vagy szabásait ma nem ismerjük. A 19. sz.-i szűr szabása régi keleti módra csupa egyenes, derékszögű darabból állt, amelyekbe csak a múlt század vége felé hatoltak rézsútos vagy nyugati módra íves szabásvonalak. A szűr részei: elej, oldal (ha az oldal három részből áll: akkor oldal, aszaj pálha), négyszögletes gallér, ennek két alsó sarkában egy-egy csücskő nevű kis korong, kis álló gallér vagy nyak, ujja és alja. Nem öltötték fel, csak panyókára vetve viselték. Elöl díszes szíjcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé s neve is átvető vagy hátravető volt. – A szűrt → szűrszabók készítették. A múlt században a szűrkészítés három nagy központja: Veszprém, Debrecen és Nagyvárad volt. Mintegy a múlt század elejétől-derekától a szűrt szegéssel, → rátéttel, végül hímzéssel (→ szűrhímzés) igen gazdagon díszítették, valóban cifraszűr lett. – A szűrnek az idők folyamán számos változata alakult ki készítése, funkciója és a divat szerint. Ezek: 1. Nyakas szűr. A múlt század vége felé Biharban, Hajdúban, majd valamivel későbben Kolozs megyében kis, álló gallért varrtak a szűr négyszögletes gallérja fölé. Az 1860-as éveknek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is szűrben járt, de ezeket nem szűrszabó, hanem a nyugati-polgári hatások számára nyitottabb magyar szabó készítette. Az úri szűr hatását látszik mutatni a nyakas szűr Széchenyi-szűr neve is. Elgondolkoztató azonban két 16. sz.-i ábrázolás: magyar főúr I. Ferdinánd udvarában (1560), valamint Bonfini 1581-es kiadásában a címkép egyik alakja. Mindkettejük kabát féle felső ruháján négyszögletes gallér fölé varrott kis, álló gallér látható. Kőváry László a hódoltság kori köpenyről írva megjegyzi, hogy ennek kis, álló gallérja alatt négyszögletű „háttakaró” volt. – 2. A nyakatlan szűr vagy magyar szűr. Régiesebben szűrszabását tiszta derékszögű szabásvonalak jellemezték. Magyar szűr elnevezése utal régiesebb megjelenésére. A nyakatlan szűr sohasem volt vakszűr, azaz az eleje kihajtós volt és mindig dupla elejű. – 3. A szecces szűrt a régiesebb szűrszabás és az elöl össze nem érő elej jellemezte. Mindig dupla és kihajtós volt. E dupla elejet hívták szűrszabó műszóval szeccnek. – 4. Dunántúli juhászok viselték a köpönyegszűrt. Ez keskeny, trapéz alakú darabokból készült, mint a → suba. Ehhez hasonlóan ujjatlan is volt. Lehetséges, hogy ehhez hasonlított az 1627. évi gyulafehérvári árszabásban feltüntetett „Fejér szűrből csinál köpenyeg vagy bohai szűr”. Somogy és Tolna megyében ezt a szűrtípust szőrsubának nevezték. – 5. Ugyancsak a Dunántúlon, főként Veszprém és Fejér megyékben, de a Hajdúságon is viselt szűrtípus volt a kerekgallérú szűr. Ujja hosszú volt és felölthető. Néha bevarrták, de fenekes ujjúra nem készítették. Nemcsak fehér, hanem színes – fekete, szürke vagy zöld színű – posztóból is varrták. Széles vörös vagy más színű posztó szegése volt. Gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett. – 6. Különleges célt is szolgált a fenekes ujjú szűr. A Dunántúlon és a palócoknál a felöltve amúgy is sohasem viselt szűr ujjait szokás volt bevarrni, ill. egy kerek posztódarabbal befenekelni. Már eleve befenekelt ujjakkal is készítették a szabók. Pásztorok, gulyások, kondások hordták. Ebben tartották kisebb holmijukat. Az ujjat elzáró kerek rés csak a palócoknál volt hímzett. Itt a fenekes ujjú szűrök rendszerint fekete → szegésűek, ezekhez általában piros aláfogás, → cigula is járult. Fekete és piros többnyire az ún. „csipkézés”-e is, a palócok fenekes ujjú szűreinél ritkábban zöld és kék színt is alkalmaznak. A dunántúli fenekes ujjú szűröket inkább piros szegéssel készítették. Ott csak kanászok hordtak ilyeneket. – 7. A megrendelésre készített szűrnek váltóba varrott szűr, a vásári eladásra készültnek fogadott szűr volt a neve. A múlt században a parasztság, ill. a pásztorság anyagi erejét meglehetősen igénybe vevő szűrök divatját a hatóságok fékezni igyekeztek. Ezért előbb csak megrendelésre váltóba engedtek szegett vagy díszített szűröket készíteni, majd 1873 után Debrecenben és a Hajdúságon már „fogadott” vásári eladásra is készíthettek szűröket. – 8. Szűrváltozat volt az ún. csillagos szűr, mely a matyóknál volt divatban és nevét az elejére hímzett csillagról kapta. – 9. A nyakas szűrnek 1920 körül divatba jött változata volt a vakszűr. Ennek eleje nem volt kihajtós vagy kétszeres (mint a magyar szűrnél), hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé haladó posztócsipke jelképezte, ezzel utánozták a kihajtást. – 10. Úgynevezett szűrkabátot viseltek néhol a pásztorok, mint Pécs vidékén, Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Győr és Fejér megyékben. Ez egészen kicsi, kabátszerű szűr, amelynek néha teljes nagyságú szűrgallérja volt, szűrkabátnak tekinthető – mivel felöltötték és elöl összegombolható volt – a dunántúli juhászok által viselt csuklyás szűr is. – 11. A bunda védelmét szolgálta esős időben a bundára való szűr, amelyről a Felvidékről, Mezőségről, valamint D-Dunántúlról vannak adatok. – Irod. Kőváry László: Magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (Pest, 1860); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938); Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XVI. században, szerk. Székely György, Bp., 1953); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970)."
" szűrökön alkalmazott, gyapjúval hímzett díszítés, vagy ahogy a szűrszabók emlegették: virágozás (→ pávaszem), mivel minden motívuma növényi eredetű. A szűr, ill. a szűrposztóból készült ruhadarabok díszítését ősi eredetűnek véljük, különösen a dunántúli szűrök posztó → szegését. Írásos feljegyzéseink már az 1627. évi árszabásban is emlegetik a posztóval szegett gallérú szűrt. Forrása lehet a díszítésnek a toldások közé vett színes varrásvédő posztó csík is a → vóc. Ennek díszítőelemmé válása lépésről-lépésre nyomon követhető az oldalrészek: a → pálha és az → aszaj összetoldásánál keletkező H alakú vóc betoldáson. A vóc színes posztója egyre jobban kiszélesedett, előbb egy, majd több sorossá vált, díszes leöltéséből és színes fonallal való levarrásából hímzett foltok keletkeztek. A ma ismert és a magyar hímvarró művészet remekének tartott szűrhímzések kezdetét és eredetét mégis a 19. sz. elejére tehetjük. Az e korból fennmaradt → szűcsmintakönyvek és → szűrszabó mintakönyvekben megtalálhatjuk virágozásának alapjait."
http://www.neprajz.hu/cifraszur/html/cifraszurok.html
A fesztivál honlapja: http://szurkemarhavigadalom.hu/
