Nagykálló, Harangod

Jártak már Nagykállón? Harangodon? Olvashatnak a városról és szép kirándulóhelyéről.
2007 Szeptember végén kellemes őszi napon Országunk észak-keleti részébe, Nagykálló –Harangodra utaztunk. Budapestről autópályán kényelmesen, két és fél óra alatt megtettük az utat. Nagykálló ma már több mint 10000 lakosú kisváros, Nyíregyházától 14 km-re Dél-keletre fekszik, 1989. március 1-jén nyerte vissza városi rangját.

A város szélén nagyon szép területen, Harangodon a Keleti Tájfutó Napok rendezvényén, sok meglepetés várta a sportolni, kirándulni érkező vendégeket. A település elnevezéséről több feltételezést is olvashatunk, a legrégebbi legenda arról mesél, hogy ” az 1200-as években a mai Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva, mindent felégetve közelednek a tatárok, a lakosság élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve menekült a mocsárba. Amint a templomhoz érkeztek, megállította őket az öreg pap. -Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról! - mondta. Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és eveztek észak felé. Már közel jártak egy biztonságosnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor miért, miért nem, megbillent a tutaj, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban. Telt-múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói mocsarakkal körül vett kiemelkedésen, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél. Az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor mondogatták az öreg papnak: -Hallod Atya? Ott, arra szól a harangod! És azt a helyet, amely mellett a harang elmerült, így nevezik attól kezdve: Harangod.„ A település ősidők óta lakott terület "A környező mocsárvilág természetes védelmet jelentett, a buja ősnövényzet eltartotta az ősállatokat, azok pedig élelmet adtak a halászó-vadászó ősembernek." Ezt bizonyítja, hogy az autópálya építése során kút, ősrégi edénytöredékek, kőbaltadarab kerültek felszínre, az Árpád kori település a tatárjárás idején elpusztult. A megtalált emlékeket Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban őrzik. A dombos, erdős, ligetes tájon a kirándulóknak az erdő árnyékot ad, a mesterséges tónál lehetőség van horgászatra, csónakázásra, a szabadidő tartalmas eltöltésére kitűnő lehetőség kínálkozik. Itt működött 1987-től 1999-ig a Téka-tábor, amelynek kialakításakor hét faépületet hoztak létre. Ekler Dezső építész tervei alapján.

A Tánccsűr, amely csak fából készült, kör alapú, 250 m2 alapterületű, és körülbelül 300 ember befogadására alkalmas építmény. A parkot fából faragott oszlopok, szobrok, hinták padok, szabadtéri sütőhelyek teszik hangulatossá. Szépen kiépített zuhanyzó és mosdó helység és ötletesen megoldott mosogató segítik a kirándulók, sátorozók mindennapjait. Ezen a szép helyen kezdődött a Keleti Tájfutó Napok programja a Grátis mazsorett csoport bemutatójával, amelyet rövid köszöntő követett. A szervező egyesületek és a város polgármestere kívántak jó versenyzést, kellemes időtöltést a részvevőknek, majd megkezdődött a versengés a homokos, alföldi terepen. Az egyéni versenyen kívül a rendezvényen résztvevő családok tagjai a tábor területén családi versenyben próbálhatták ki tudásukat, a kicsik egyénileg gyermekversenyen jeleskedhettek. A felnőtt pálya nem kis meglepetést okozott. A nyílt ligetes belátható mező lankás dombjait elhagyva, a főleg akácos erdővel borított területen meglepően magas földsáncok, emelkedők vártak. A több kilométeres futás /gyaloglás/ után, jól esett a néhány falat mangalica malacból készült hurka, kolbász, tepertő vagy pörkölt, és a friss ízletes nyírségi alma, amivel versenyközpontban várták a szervezők a több mint 250 indulót.


A tábor melletti dombon egy érdekes alakú fából ácsolt kilátó áll, a két csigalépcsősor ötletesen ölelkezve vezet a magasba. Tetejéről nagyszerű kilátás tárul a kirándulók elé.


A tóparton sétálva hattyúkat, kacsákat csalogattunk a part felé, időnként halak csobbanása zavarta meg a békésen nyugvó vizet. A mezőn apró gyíkok élvezték a nap melegét, majd észrevették jelenlétünk és gyors iramban menekültek a sűrű fűbe. A hintákon, homokozókban a tájfutó csemeték remekül eljátszadoztak. Másnap kissé csípős reggelen, hajnali párától vizes aljnövényzet fogadta a korán rajtolókat. A Mogyorós–dűlő területén futottunk, hasonló terepen az előző naphoz. Lankás dombokon, akácos erdőkben, gödrökben, bokrokban keresgélhettük az elrejtett ellenőrző pontokat. Az elhasznált kalóriák pótlására a célban tészta-partira vártak minden versenyzőt. Diós, lekváros és krumplis tésztából választhattunk. Az eredményhirdetés előtt a Kállai Kettős Néptánc Klub kitűnő előadását élvezhettük. Megtudtuk, hogy a tánccsoport tagjai egykoron a Kállai Kettős Néptáncegyüttes táncosaiként értek el jelentős sikereket, eredményeket. Ma az a céljuk, hogy az egykori repertoárt színpadon tartsák, új koreográfiákkal gyarapítsák, és minden ősszel, idén október 05 -06- 07 – én rendezik a XXIII.”Kállai Kettős” Néptáncfesztivált. A legenda szerint a „Kállai Kettős tánca a török időkből származik, amikor Kállónak még volt vára. A végvárakban lakó őrség pajkos szórakozásai közé tartozott, hogy az elfogott török foglyokat párosával egymáshoz kötözték, és a hol lassú, hol gyors dallamra táncra kényszerítették. Innen származhat a "majd eljáratom én vele a kállai kettőst” szólás. Mások szerint a nagykállói vármegyeháza börtönében találták ki a kínzók: a pincék alatt volt egy aprócska cella, amelynek padlózata hegyes vaskockákkal volt kirakva, és amelyben se leülni, se felállni nem lehetett. Egyszer egy nagyon kemény legényt bezártak a kállai börtönbe, hadd táncoljon a börtön cellájában elhelyezett tüskés padlózaton. Fájt a legénynek a lába, de mikor lement a hajdú megnézni: vall-e már, a legény lassú méltóságteljes táncba kezdett a maga-dúdolt dalra. Felülről fúj az őszi szél... S mutatta, hogy nem törik meg, nem ő!
„ Felülről fúj az őszi szél, Zörög a fán a falevél. Ugyan babám, hová lettél? Már két este el nem jöttél. Már két este el nem jöttél, Talán a verembe estél? Nem estem én a verembe. Véled estem szerelembe "


A nagyon szép díjakat vehettek át az I-III. helyezettek. Pólót minden dobogón lévő sportoló kapott / nagy örömünkre már a gyermekverseny győztesei is /. Köszönjük a vendéglátást kedves barátainknak, a rendezőknek, szervezőknek és a városnak, hogy otthont adott ennek a sportrendezvénynek!

Néhány nevezetesség a városba látogatóknak:
Nagykállón a főtéri református templom a különálló Rákóczi toronnyal középkori eredetű, berendezése műemlékileg védett, ólomkeretes üvegablakai jelentõs művészeti értékek. Orgona és szimfonikus hangversenyek helyszíne.
A Római katolikus templom a XVIII. században késő barokk stílusban épült Szent Péter és Szent Pál tiszteletére. Fatornya helyett 1826-ban téglatornyot kapott, majd az 1863-as tűzvész után újjáépítésre került A görög katolikus templom, alaprajza hasonlít a gótikus templomokéra, de szentélye a gótikus stílusra jellemző méreteknél kisebb. A támpillérek formája is eltér, inkább barokk stílusú. Építése a XVIII. század első harmadára tehető, így ez Nagykálló legrégebbi épülete.
Itt született báró Korányi Frigyes dr., a főrendi ház tagja, a budapesti királyi tudományegyetem nyilvános rendes tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Szt. István rend kiskeresztese, a magyar orvosképzés kiváló mestere és hazánkban a tuberkulózis elleni küzdelem megteremtője 1828. dec. 20-án 1914 óta a ház falán emléktábla is van. A házban orvostörténeti kiállítás található.

Nincsenek megjegyzések: