Ócsa , Öreg-hegyi pincesor, Selyem-rét

"Budapesttől 30 kilométerre délre, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál, az Ócsa-Dabas-Inárcs települések által közrefogott terület 1975 óta az Ócsai Tájvédelmi Körzet nevet viseli. Ez a védett terület a mély fekvésű láprétekben és láperdőkben gazdag vidék növény- és állatvilágát, tájképét és kultúrtörténeti értékeit hivatott őrizni."


 Dabas irányába haladva a vizes turjánvidék és a homokterület találkozásánál helyezkednek el, egyszerűen a földbe vájva, a ma már híres öreg-hegyi pincék, melyek a XVII. századból származnak. 


A földművelő emberek kútásás közben lettek figyelmesek a talaj különleges rétegeződésére, hogy itt, a homok alatt vastag, vájható löszréteg rejtőzik. A pincesoron körülbelül 100, jellegzetesen alföldi, nyeregtetős, ollóágas, zsúptetővel fedett, hosszú hordógurító gádoron megközelíthető, többágú pince található. 





Ha szerencsénk van, néhány gazdát kint találunk, akik szívesen, és büszkén mutatják meg örökségüket. Az első pincénél, már rá is találtunk, alkalmi segítőnkre, aki  büszkén mesélte el a pincesor létrejöttének történetét, a gazdák helyzetét, és mutatta a löszfalba vésett neveket, melyet a régi tulajdonos, esetleg nagyszülő,  hagyott az utókorra. A jó pince délnyugati-nyugati tájolású, mert ebből az irányból kapja a legtöbb napfényt, és így, az északról és kelet felől  jövő viharok sem verik be az esőt  A gádoron gurították le a hordókat, kötelek segítségével a mélybe. Megtudtuk, hogy a zsúptető oldalainak 45 fokos szöget kell bezárniuk, hogy  a vizet  könnyebben elvezesse a nádfedél. 



 A nádfedelek érdekes copfos kötéssel vannak lezárva. A nádfedelet időszakonként újítani kell, meg kell válogatni a  nád minőségét fajtáját. Ma már ezt a speciális  nádazást az országban csak néhány mesterember  végzi. A tető oromdeszkáját két összefonódó kovácsoltvas kígyó díszíti, így jelezve a pincébe menőknek , hogy a bor kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. 



A gádoron, az ollóágas tető alatt lejutunk a pince mélyébe, hol a falakat vastagon fedi a nemespenész. A pince nyáron hűs menedéket nyújt a poharazó gazdáknak. 


Néhány pincéhez tartozik mellék pince is, amely valamivel kisebb, mint a főpince.A pincékből levegőztető nyílás vezet a felszínre , a bejárati ajtó feletti nyílással így biztosítják a megfelelő légáramlást és szellőzést.












 Ma már a szőlőtermelés megcsappant a környéken, a pincéknél szinte csak a bor tárolása folyik. Néhány pincetulajdonosnak , nagyobb földterülete is van , ők ott gazdálkodnak, kikapcsolódnak, baráti borozgatás közben figyelhetik a mocsaras láperdők felett lenyugvó napot."A felszínt fedő löszréteg alá vájt borospincék, a népi építészet egyedülálló különlegességeinek számítanak." 

Szeretettel várják a látogatókat az évente megrendezésre kerülő Orbán-napi Bor és Pince Ünnepen, május 17.-én./ 2014/www.ocsa.hu


képeim Ócsa és a pincesor:






Miután jót sétáltak a pincesorok között,a város másik szélén, egy szép és kellemes kirándulóhely  megtekintésére van lehetőség. 


Selyem-réti tanösvény

"Az Ócsa környéki lápmedencéket az Ős-Duna hozta létre sok ezer évvel ezelőtt. Az egykori Duna-meder kavicstakarója képezi az altalajt, melyen a vízi szervezetek és élőlények maradványaiból vizet alig áteresztő málladék jött létre, szigetelve a mélyedéseket. A Gödöllői-dombvidék és a Duna-Tisza közi hátság talajvize a föld alatt 10-15 m mélyen, délnyugati irányba lassan a Duna-meder felé szivárog és ahol a hátság dombjai véget érnek és találkoznak a Duna sík árterével, Ócsa alatt ez a talajvíz a felszín közelébe, néhol egyenesen a felszínre jut. Így a szigetelt mélyedésekben, a vízborítottság szinte mindig állandó. Ilyen helyeken alakultak ki a lápok, vagy ha a vizesedés egész régiót érintett, a lápvidékek. A lápokon az elhalt növényekből származó szerves anyag egész évben oxigéntől elzárva víz alatt van, nem bomlik el, hanem egy sötét színű, nedvszívó, rostos szerkezetű anyaggá, tőzeggé alakul.
A tőzegen speciális igényű növények - "lápi ritkaságok" - telepedtek meg. A láp nehezen átmelegedő, vizes, hideg talaján ezek túlélték a jégkort követő felmelegedést, vagyis a lápi növényfajok egy része hazánkban jégkori maradványnövény. A jégkorszakot követő idők képe, a változatos növényzethez és mikroklímához kötődő állatvilág is megmaradt, mely fajban és egyedszámban is igen gazdag. Különösen az Alföld lecsapolt mocsárvilágával eltűnő halfajok, kétéltűek, hüllők, rovarok, madarak nagy fajszáma jellemző. A talajban élő ízeltlábúak egy négyzetméterre eső példányszáma az országban itt a legmagasabb."






Az Ócsai Tájvédelmi Körzetben található Selyem-réti tanösvény 6 állomása a védett természeti terület erdei élővilágát mutatja be. A terület a jellegzetes Duna-Tisza közi lápmedencék egyike, homokterületek közötti vizenyős mélyedés, ahol láperdők és láprétek váltakoznak egymással.A tanösvény a Tájháztól kb. 1,5 km-re a Bugyi felé vezető út bal oldalán indul.




A parkolótól 1500 méter a tanösvény hossza, sajnos itt nincsenek nagy tájékoztató táblák amiről elolvashatjuk az egyes állomások tudnivalóit. Egy-egy állomásnál érdemes beljebb pillantani az erdőbe , láthatjuk a vízzel barátságban élő fákat, növényzetet.A tájékoztató füzetet a Tájházban kell kérni !  Az erdei út, egy rövid, kényelmes sétára alkalmas , a végén a réten játszótér , padok , tűzrakóhelyek várják a kirándulókat. 


Az információk a következő weboldalakról származnak:
http://ocsa.hu/index.php?content=bemutatkozas_nevezetessegeink
http://www.dunaipoly.hu/hu/bemutatohelyek/ocsai-tajhaz
http://www.dunaipoly.hu/hu/vedett-teruletek/tajvedelmi-korzetek/ocsai-tajvedelmi-korzet
http://ocsa.hu
Előző látogatásaim : A tájház,  Református templom