Isaszeg, Öregtemplom



Isaszegi Öregtemplom - Szent Márton Katolikus templom


"A jelenlegi, barokk formajegyeket viselő épület alatt tárták fel annak a centrális, tehát körfalú templomnak a maradványait, melyet nagy valószínűséggel a XII–XIII. század fordulóján építettek. Ehhez a XIII. század második felében azt a szintén kör alakú kis kápolnát építették hozzá, melynek alapítását a kutatók az 1265-ös csatával, illetve annak következményeivel hozzák összefüggésbe."




"Erre az épületegyüttesre húzták fel a XIV–XV. század fordulóján azt a gótikus templomot, amit aztán a XV. század második felében az uraságok (minden bizonnyal a Rozgonyiak) bővítettek. Díszes bejárati kapuja (ezt Csányi Károly még 1939-ben tárta fel) a templomhajó déli falsíkjában, a sekrestye a szentély északi falán helyezkedett el. Ez idő tájt építették a tornyot is. Az egész templomot kívülről támpillérekkel erősítették meg, körülötte helyezkedett el a fallal kerített cinterem, a temető."


"A XVI–XVII. században a templom súlyosan megrongálódott, de nem semmisült meg. Állaga tovább romolhatott a felszabadító és a kuruc háborúk idején.


Romjaiból 1716-ban emelték ki, amikor Johannes Ignaz de Kurucz (Kurth?) báró a lakosság segítségével renováltatta. Vagy ekkor, vagy az is lehetséges, hogy a török kiűzése utáni időkben helyezték át a sekrestyét a szentély déli falára, a külső falakat pedig a párkány magasságáig festett, két fekete csík között húzódó fehér-fekete körökkel díszítették. Miután Grassalkovich Antal 1733-ban Isaszegre megkapta a kegyúri jogot, 1734-ben barokk stílusban átépítette a templomot, mely végső formáját az 1758-as renoválással nyerte el.


Az elkövetkező 150 évben természetesen többször megújították, de alapos munkát egyszer végeztek. A XX. század elejére állaga annyira romlott, hogy 1902-ben a koronauradalom immár egy jelentősebb rekonstrukciós beavatkozásra kényszerült."


„Egyetlen homlokzat előtti torony, négyszögű alépítménnyel, nyolcszögletes toronytörzs, két emeletet elválasztó egyszerű övpárkánnyal. Az első emeleten négykaréjos mérművű körablak, a legfelső emelet négy oldalán lapos, kosáríves ablakok. Egyszerű, barokk, törtvonalú zsindellyel fedett sisak. A torony és a hajó nyugati végének sarkain a rézsútos támpillérek középkoriak. A hajó és a félköríves szentély többi támpillére barokk kori. A déli falon befalazott ajtó faragott kő kerete bemélyített háromszögekből alkotott díszítésekkel. Ennek csak a fele látható, mert az egyik barokk támpillér részben eltakarja. A szentély felőli következő támpillér pedig egy másik faragott kőkeretes kapunyílást takar el részben. Ennek kerete azonban egyszerű, díszítés nélküli. Déli oldalon a sekrestye, keleti és nyugati falán barokk, kőkeretes ablak. A félkörű szentély déli és északi oldalán félköríves oldalkápolnák. Az egész templom zsindelyfedésű. A torony alatti belső bejárat barokk, kőkeretes." A belső: „A hajó négy boltszakaszos, fiókos dongaboltozattal, északi és déli oldalról három-három ablaknyílással, északról a szentélyben is van egy ablaknyílás. Az ablakok félkörívesek. A boltozás a barokk korból való. Két oszlopon és három ívnyíláson nyugvó falazott kórus." Asztalos István: Isaszeg, Száz magyar falu könyvesháza




A kálvária a hegyoldalban, a temetőből indul 



„A keresztút az isaszegi polgárok összefogásának, valamint más települések lakói támogatásának eredményeként jött létre.
Both Tibor állhatatos kezdeményezésére
Könczöl Gábor  és Szilárdi László szervező és sokak kétkezi munkája által
Futó Tamás tervei alapján,
Hatvani Miklós polgármestersége idején.

A stációk kerámiaképeit F. Orosz Sára keramikusművész készítette.
Felszenteltetett Dr. Beer Miklós püspöksége és Gulyka József esperes, C. prépost idején,
P.Dr. Orosz Lóránt OFM koncelebrálásával az Úr 2010-ik évében

Dicsőség Istennek és békesség a jóakaratú embereknek!

Legyen ezen keresztúton Isten áldása sok nemzedéken át.”


Saját képek felhasználásával




Monor a Duna-Tisza közén, Magyarország középső részén, a délkelet-pesti agglomeráció határán fekvő, megújuló város. A XIX. század óta központi szerepet tölt be a térségben, azóta a Monori járás központja. 





"A város legrégebbi épülete, a református nagytemplom. A templom és a parókia 1882-ben nyerte el a mai alakját, amely késő-barokk stílust képvisel. A magyarországi reformáció 400 éves évfordulójára 1968-ban 6 mázsás harang készült. Vasárnap reggel nyolc órakor egy magyar kuruc kori ének: „Győzhetetlen én kőszálam” hangzik fel, délután öt órakor pedig Tinódi Lantos Sebestyén 1546-ban írt éneke: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek” hallható tárogató hangon."




A város legrégebbi iskolája, a Kossuth Lajos Általános Iskola épülete (Kossuth L. u. 98.). 1872-ben épült a ma is álló, az iskola földszintes, udvari részét alkotó református iskola






Az I. világháború monori áldozatainak emlékműve, amelyet 1923-ban a mintegy 250 hősi halott emlékére közadakozásból emeltek. 




Nagyboldogasszony római katolikus templom egyhajós, középtornyos, késő-barokk templom, 1806-ban szentelték fel. 



1908-ban Tóásó Pál műépítész tervei alapján a Városi Bíróság (Kossuth L. u. 69.). A patinás épületet 2002-ben teljesen felújították, modernizálták és bővítették.




ifj. Nagy István fővárosi építész tervei alapján – 1909-ben épült fel a Vigadó, amely az 1980-as évekig étteremként üzemelt. 




Az evangélikus templom Sándy Gyula műépítész tervei alapján 1939-ben épült fel a mai Luther téren. A templomtorony négy harangját Seltenhoffer Frigyes soproni harangöntő készítette. A Millennium tiszteletére 2000. augusztus 20-án avatták fel templom előtti Luther téren látható Millenniumi „angyalos” díszkutat, amely Czibor Éva monori szobrász alkotása. 



Képek:

Péteri

Átutazóban. Péteriben megálluk egy fél órás sétára és közben megismerhetjük a kis település múltját, jelenét.

"Péteri Pest megyében, Budapesttől mintegy 30 kilométerre, a Cserhát déli nyúlványai között a Gödöllői-Ceglédberceli-dombságban található."

Az első okleveles adatok 1258-ból származnak. A török dúlás idején a község teljesen elpusztult, lakossága elmenekült
"1742-ben III. Károly magyar király halála után lánya, Mária Terézia már harmadik esztendeje uralkodott. Ebben az évben az akkori péteri földesúr - akit buzgó evangélikusnak mond a leírás - felső petőfalvi Bohus Dániel (Bohus Sámuel nagyhírű ügyvéd egyetlen fia) apja halála után a Zólyom megyei Illésfalváról hét evangélikus családot hozott magával a mai Péteri területére." A krónika 1742. november elsejéhez köti Péteri alapítását. Ma már több mint 2 ezren laknak a településen. A község részletes történelméről a linkre kattintva olvashat : peteri_tortenete

Az evangélikus templomot 1830. augusztus 30-án szenteltek fel .Tervezője Zittebart Mátyás bécsi építész.







"A kastélyról annyit tudunk, hogy részben a XVIII. század második felében, részben pedig a XIX. század legelején épült,”U” alakú, földszintes épület volt. (Ma „L” alakú. A XVIII. század közepén a földesúré, Bohus Dánielé volt a kastély, itt tartották az istentiszteleteket."




"A középső épületrész udvari homlokzata nyolctengelyes, füles ablakokkal, kőkeretes ajtókkal. Az épület előtt vasoszlopos tornác volt, a helyiségek boltozatosak, tetőzetén háromszögű oromzattal díszített ablakok voltak. A baloldali épületszárny utcai homlokzata tíztengelyes, középen mellvédes tornác volt, oldalhomlokzatán emeletes kis torony található."



"A család ma élő leszármazottaitól tudjuk, hogy a világos sárga színű kastély 23 szobából, több WC-ből, fürdőszobából, mahagóni borítású folyosókból, kamrákból állott. Az épületet kis út és kiskapu kötötte össze a gazdasági épületekkel. Volt nyúlketrec, disznóól, istálló, kocsiszín és műhely, ezek mind egy ugyanolyan „U” alakú épületben, mint maga a kastély, nagy udvarral kúttal, eperfákkal. Maga a kastélykert is szép, rendezett volt: utakkal átszőve, a teniszpálya mellett nagy hársfák, mindenütt kerti bútorok, az épület vadszőlővel volt befuttatva. Elől a tornácnál glicíniával. Az „U” alak belső nagy pázsitján két hatalmas fenyőfa állott, sok-sok rózsafa, muskátli díszítette a kertet, a házat. A terasz vadszőlővel volt befuttatva. Az utcafronti bejáratnál pedig kőből faragott szfinxek fogadták a látogatókat"




"Érdekességként említjük meg ezen a helyen, hogy ebben a kastélyban forgatták 1941- ben Kalmár László rendezésével a Szűcs Mara házassága című magyar filmet Szörényi Évával, Páger Antallal és Perényi Lászlóval a főszerepben."







" Ezután szomorú események történtek a kastély életében: a II. világháború után az épület egyik szárnyát teljesen széthordták, a berendezései tárgyakat elvitték, az épület állaga teljesen leromlott, a fákat kivágták, az utakat megszüntették, a gyönyörű vaskaput eltávolították, a szfinxeket lebontották. Egyedül a torony menekülhetett meg, akkori lelkésznek, Szende Ernőnek köszönhetően, aki nem engedte lebontani. A kastélyban 1962-től művelődési otthon kapott helyet, működött benne óvoda is egy időben, jelenleg pedig szintén művelődési ház – szakkörök működnek benne iskolások számára, ünnepségeket, szüreti és farsangi bálokat tartanak itt, és lakodalmak számára is bérbe vehető. A Földváry család ma élő leszármazottaitól tudjuk, hogy jelenleg is folynak kutatások a kastély származásáról, koráról, hiszen eredetéről ma is olyan keveset tudni." http://www.peteri.hu/hirek/218119/peteri_tortenete












képeim:
https://photos.app.goo.gl/cNgMyBQKNnxLSZZg7
Informácók eredete: http://www.peteri.hu honlapjáról
http://www.peteri.hu/hirek/218119/peteri_tortenete

Simontornya


Simontornya, kisváros Tolna megyében, a Tamási járásban. A megye kilencedik legnépesebb települése, 1995-ben kapott városi rangot.
Legismertebb látnivalója a Simontornyai Vár, de ezen kívül még számos látnivaló akad a városban. Ebben a kisvárosban született egy kedves kolléganőm, a katolikus templomban keresztelték, és nagypapája emlékét a II. világháborús emlékmű is őrzi. Amikor ott élt  a vár még romos volt és sokszor  játszottak a romok között  gyerekkorukban. Így e blogbejegyzést, képeimet, Tündinek  ajánlom sok szeretettel.  
Az ismeretek forrásául a Wikipédia oldala volt segítségemre: https://hu.wikipedia.org/wiki/Simontorny



Városháza és az I. világháborús emlékmű



"Simontornya környéke igen gazdag történelem előtti korból származó leletekben. Már a csiszolt kőkorszakból is találtak leleteket, később bronzkori település nyomait fedezték fel a Mózsé-hegy város felé néző oldalán. A kelta időkben (Kr.e. 4. század) az eraviszkuszok törzse lakta a vidéket és fejlett műveltség nyomait hagyta hátra. A római terjeszkedés időszakában Fortiana néven említik. A honfoglalás előtt közvetlenül avarok lakták a települést és környékét. A honfoglaláskor Fejér, Tolna vármegyék nagy része az Árpád-család birtoka maradt. Szent István hatvan besenyő családot telepített le a Sárvíz mentén, akik Fejér és Tolna megyében eloszolva, több falut alapítottak. Menyőd falu már a 13. század vége felé szerepel az okmányokban. A másik városrész, vagyis mint az 1397. és az 1401. évi oklevél mondja, „a falu fele” Sziget nevet viseli. Ez közvetlenül a vár mellett terült el."

"Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött" 



"Simontornya egyik nevezetessége országos hírű bőrgyára. A város a Fried családnak köszönhette több mint 200 éves bőriparát. Munkájuk nyomán a mezőgazdasági település, meghatározó ipari centrummá vált a 20. század első harmadára. A bőrgyártást Simontornyán meghonosító Fried Salamon 1780-ban érkezett Morvaországból. Styrum gróf hívta az akkor még csak 20 éves fiatal mestert, aki elfogadta a felkínált lehetőséget. Salamon egyik fia, Fried Bernát (1807-1886) időközben a bőrgyártás mesteré vált. Folyamatosan és nagy energiával fejlesztette cégét, ami a 19. század végére országszerte ismertté vált. Ő vásárolta meg 1885-ben (a Sió jobb partján) a későbbi gyártelep helyét. Két fia, Móric és Vilmos segítette őt munkájában. A kis cég vevőköre és gazdasági lehetőségei az 1867-s kiegyezés révén kiszélesedtek. A cseres kádak egyre szaporodtak, és minduntalan kinőtték az éppen befedett területeket. Az első világháború alatt a gyár a hadsereg egyik beszállítója lett. A megnövekedett rendelések miatt szükségessé vált a sióparti gyárrészt egy emelettel megemelni, és a háborús termelés miatt 65 főre nőtt az alkalmazottak száma. Fried Vilmos fiai, Imre és Pál új, tökéletesített kémiai eljárásokat alkalmazva, a villamos energiát bevezetve, és a Singer Dezső vezette bőrnagykereskedő céggel egyesülve betörtek a világpiacra. A gyár 150. évfordulóját (1930) már tőkeerősen ünnepelhették. A gyár ekkor élte a fénykorát. A simontornyai bőrgyár – főleg, hogy Trianon után a 67 bőrgyárból csak 18 maradt Magyarországon – rendkívül fontos szerepet töltött be nemzetgazdasági szempontból is. A gyár a második világháború idején is hadiüzem volt. A németek 1944. december 3-án este hagyták el a község területét, közben amit lehetett, megsemmisítettek. 1946 végén teljes vagyonleltározásra és vagyonkimutatásra szólították fel Fried Lászlót, mert a vállalat státuszának megállapításához szükséges adatokat így kívánták megszerezni. Ekkor a vállalat 447 fizikai és 68 szellemi dolgozót foglalkoztatott. 1948-ban a bőrgyár államosításra került és egészen a rendszerváltásig állami tulajdonban is maradt. Jelenleg legnagyobb része lepusztult, azonban a Sió-part felé néző részét rendbe hozták, az ablakokat kicserélték. Területén több kisebb üzem, helyi vállalkozó tart fent munkahelyeket, de legtöbb része eladó vagy bontási, lepusztult állapotban van."







"Szent Simon és Júdás Tádé-templom és ferences rendház




A simontornyai római katolikus templom 1766-ban épült, Styrum-Lymburg Károly gróf megbízásából.





A templom Mária Terézia-korabeli stílusjegyeket visel magán, könnyed barokk épület. A torony 45 méter magas, bádogsisak fedi. Eredeti állapotában 3 harag volt a toronyban, de az 1945-ös harcokban ezek elpusztultak. Később adományokból újraöntettek egy lélekharangot és egy nagyharangot."





II. világháborús emlékmű

A második világháború áldozatainak emlékművét 1990-ben állították föl a főtéren. Novák István alkotása.


Szent István mellszobor 



Egressy Béni mellszobra

Illyés Gyula emléktábla

Pillich Ferenc emléktábla


Fried fa



Fried család emlékére emelt emlékmű

képeim:
https://photos.app.goo.gl/Pq75L1rQ1YuXow9SA

Simontornyai Vár

"Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277-ben tornyot építtetett a településen, és később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét: "Simontornya".

Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot.

Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. A Lackfiak a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak. Forrás: http://simontornyaivar.hu/