Vérteskozma


A Vértes hegység - a krónikák szerint - az eldobált német lovagi páncéloktól kapta nevét, melyeket III. Henrik német császár 1051-es vereségekor hagytak el a katonái. „Miután tehát András az ország koronáját fölvette, a bajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadat folytatott, kiket harczolva legyőzvén, mint mondják, három évig adófizetőivé tett. Miért is Henrik császár Bodajkig lejővén öt hónapig ostromolta Fejérvár városát, hol végre erejében és hatalmában, mint mondják, úgy megfogyatkozott, hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat elevenen eltemették; mert a magyarok a sötétben táborukba nyomulva nyilaikkal kegyetlenűl öldöklik vala őket. Végre a császár megbánva dolgát, András királytól és a magyaroktól bocsánatot kezde kérni, úgy hogy minden terhét Magyarországon hagyja lovain kivűl, és esküt tesz, hogy soha sem maga sem utódai Magyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek .”-írta Kézai Simon Mester a Magyarok krónikáiban. 
Vérteskozma története:
"A birtokleveleken először 1329-ben említik Cusmát mint lakott pusztát. 1733-ban Eszterházy József protestáns szlovákokat telepített, 1742-ben az elvándoroltak helyére németeket hívott.  1747-ben  fatemplom és plébánia épült. 1750-ben már 400-500 fő élt a faluban  és már iskolája is volt."

"1779-ben felszentelték a kőtemplomot Szt.Kozma és Damján tiszteletére.  A falu lakói föld- és erdőművelésből, faszén- és mészégetésből éltek. A templom mai formája 1834-ben alakult ki. Ebben az időszakban szabadkéményes, mestergerendás, famennyezetes kétszobás lakóházak épültek gazdasági épületekkel. 1908-ban az addigi Kuzmapuszta önálló községi jogot kapott Vérteskozma néven. 1928-ban összevonásra került a szintén németajkú Gánt községgel."
"1944 karácsonyától a nyíregyházi huszárok és a szovjet katonák között 3 hónapos csatározás folyt, amely  jelentős véráldozattal, anyagi és  épületkárokkal járt. A háborút kitelepítések követték. 1946 május 18.-án a lakók háromnegyedét  telepítették ki Németországba, mindössze egy 25 kg-os csomagot vihettek magukkal. A kényszerített telepítések még 1948-ban is folytatódtak. 
 Az 1950-es években az üres házakat  munkáscsaládok kapták meg. A tatai szénmedence biztos megélhetést nyújtott az ideköltözőknek. A családok idővel a környék városaiba költöztek, így a falu lassan ismét elnéptelenedett. Az 1970–es évek elejétől, főleg nyaralóházaknak vásárolták meg a faluban a  házakat, telkeket. 1992-ben emlékművet emeltek a kitelepítettek, meghurcoltak emlékére. A templomkertben  a kopjafát 2006-ban állították a II. világháború áldozatainak emlékére."
Nagyon szép üdülőfalu alakult ki, az új épületek szépen belesimulnak a környezetbe, a régi lakóházak felújításánál megtartották a régi parasztházak építészeti jellegzetességeit. A faluban sétálva kicsiny "múzeumfaluban" érezhetjük magunkat. Az 1742-ben épült lakóház, a régi megkopott kerítések, a kerekes kutak, a gémeskút  őrzik a múlt titkait.
 Tavasszal a falu újra éled, sétáló turista csapatok, vidáman kerékpározó gyerekek hangja vegyül a tavasznak örvendő madarak csicsergése közé.  A falu előtt kezdődő szépséges völgyben műút vezet, így gyalogosan, kerékpárral, kerekesszékkel is kellemes túrák tervezhetők. 





Információ: