Vadálló-kövek, Prédikálószék



Szép októberi hétvégén a Pilisben barangoltunk. 


Dömösről többfelé túrautat választhatnak. Rövid séta után eljuthatnak a Rám-szakadékba, de ki-ki kedvére tervezhet könnyebb vagy nehezebb útvonalakat is. A Szentfa forrásnál, a Malom-patak mellett található pihenőhelynél, pihenésre, szalonnasütésre is van lehetőség. 





A Szentfa forrás mellett találjuk a piros háromszög jelzést, a jelzést követve eljutunk a Vadálló-kövekhez. Az út meredeken vezet felfelé, néha megállásra kényszeríti az edzetlen turistát, hogy gyönyörködhessen az őszi erdő szépségeiben. A hegymászás után a Vadálló-kövek különleges alakú sziklái fogadnak: a Nagytuskó, a Széles-torony, a Bunkó, a Függőkő, a Felkiáltó jel és az Árpád trónja.




"A Vadálló-kövek, amely vulkáni törmelékes kőzetből, azaz agglomerátumból áll, jól példázza a Visegrádi-hegység földtani felépítésének sajátosságait." forrás :http://www.parkerdo.hu/index.php?pg=menu_148






A magasból rálátunk a még zöldellő völgyekre, hegyekre. A sziklák tövében októberben az őszi kikerics lapul. A természet alkotta sziklakertben élvezi a kellemes őszi napsütés melegét.





A sziklákat elhagyva az úton a Prédikálószékre jutunk," amely egy hatalmas andezit szikla, a maga 639 méterével Visegrád környéki hegycsoport legmagasabb tagja.A Prédikálószékről gyönyörű kilátás tárul elénk. Alattunk kanyarog a Duna. Innenső partján Visegrádot láthatjuk a Salamon-toronnyal és a Fellegvárral. Túlsó oldalán a Börzsöny csúcsai, többek között a Szent Mihály-hegy, a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy magasodnak."











A jelzett úton haladunk tovább, és az erdei műútra érkezünk, itt jobbra fordulunk és rövid séta után elérjük a piros jelzést, mely a Szőke-forrás vadregényes völgyében halad, és visszavezet minket Dömösre. 




A völgyben az apró erdőlakó kíváncsian figyeli léptünket, majd megelégelve túlzott érdeklődésünket, a száraz avar biztonságos menedékébe vetette magát. 




A kellemes 12 kilométer és a kb. 600 m szintemelkedés megtétele után, már jólesik a pihenés és éjjel alvászavarokkal sem kell küzdenünk. 




Híd a Malom-patak felett. 



Térkép: 



A markazi várrom

A várromot Markaz központjától kb. 2 km-re, a 460 méter magas Várbérc déli oldalán találjuk. A várhoz a zöld L jelzésű turistaúton jutunk. 





A domboldalon vezető ösvény




" Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,"





"A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pálnevű fia építtette az 1270-80-as években.Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.






A téglalap alakú építmény keleti és nyugati oldalfalának maradványa 32 méter hosszú, déli és északi fala, pedig 25 méter. A keleti fal vastagsága 2 m, magassága, pedig 6 méter lehetett, a többi fal, amely meredekebb hegyoldalra épült, 180 centiméteres volt. Az északi rész falait – ahol a bejáratot kialakították – ma már a romtörmelékek teljesen eltakarják.






A várfalakat a középkorban szokásos módon mészhabarcsba „forrón” építették. A forró mészhabarcs, a helyben bőven található kőből épült falakat betonszilárdságúra fogta össze. Ezért még ma is – lerombolása után közel 450 évvel később – dacol az idő pusztításával s még romjaiban is hirdeti az utókornak a történelmi múltat. A várfalak északkeleti-délkeleti és délnyugati oldalát kívülről 8-10 méter széles, 3-4 méter mély – ma már nagyrészt romokkal feltöltődött – sáncárok vette körül. A nyugati meredek sziklákon nem volt szükség sáncárokra. A markazi vár bejáratát az északi részről – a Várbérc és a Hegyestető felőli oldalon a sáncárkon átívelő felvonó hídon át képezték ki. A bejáratnál épült a kapuvédmű,fölötte a lakótorony. A lakótorony meglétére a bejárati résznél felhalmozódó, a többi résznél lényegesen magasabb romhalmaz utal. A kapu fölötti tornyot erősítették meg a legjobban, ennek első emeletén tartózkodott a néhány fős őrség, akik onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A kapuőrség szobája feletti szinten a várúr féltve őrzött kincseit és kiváltságairól szóló okleveleit helyezték el, őrizték sokszorosan megerősített vasalt ládákban. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m2 nagyságú lehetett, mivel a terület szűk volt, igyekeztek azt jól kihasználni. A belső épületek külső falait a várfalak alkották, közepén egy 10x16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely. A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény 3 méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett. A nyugati meredek hegyoldal felől a várpalota belső részén 3,5 méter szélességű folyosó húzódott. Innen lépcsőn lehetett feljutni az udvarra, valószínűleg e folyosóról nyíltak a palota alatti pincék bejáratai is.


A vár vízellátását az alatta 200 méteres mélységben folyó várpatakon épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. A várnak lényeges hadászati, katonai jelentősége nem volt,tulajdonosai főként menedékhelynek valamintpihenés, vadászat céljára, főúri víkendháznak használták.
A Kompoltyak visontai ága – amelyhez a markazi is tartozott – 1421-ben kihalt s a vár és várbirtok a nánai ágazathoz tartozó Kompolti István kezére szállt, Markaz falu és a vár így része lett egy, az előbbinél többszörösen nagyobb vártartománynak, melyet a siroki illetve domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. Nem ismerjük, hogy mikor, ki és miért rombolta le a markazi várat, de valószínűsíthetően a török betöréseknek köszönhető pusztulása. Az 1570-es évektől az okiratok már csak lerombolt palota, illetve várromként emlegették. A falai között zajló életet és tulajdonosainak emlékét is elmosta a pusztulása óta eltelt négy és fél évszázad. Ősi köveinek nagy része szétszóródott a környékére, főként a meredek völgybe, ahonnan falusi építkezések házainak alapjaiba, és útépítkezésekhez hordták el."

(forrás: Hacsavecz Béla – A Mátra ölén Markaz /A falu krónikája 1875-ig/)


diavetítés




térkép



Kisnána, szlovák tájház




"A török hódoltság után 1716-ban újra benépesítették a mátraalji falut. Kisnánára Árva megyéből érkeztek az első szlovák telepesek. A vár tövében álló szlovák parasztház 1880-90 között épült, 1971-ben a várromok régészeti feltárásakor az Országos Műemlékfelügyelőség restauráltatta. Ettől az évtől számítják a tájház alapítását és megnyitását is."




"A tájház berendezési tárgyai a korabeli paraszti életvitelt mutatják be, szabadkéményes konyha tüzelőpadkával, fűtetlen tisztaszoba vetett ággyal, menyasszonyi kelengyével, a hátsó szobában csonkakúp alakú kemence ülőpadkával. "




"A lakberendezést a kisnánai szlovákok által a 1900-as évek idején használt tárgyakból állították össze." 

Kisnána vára

Kisnánát a Mátra-hegység lábánál, a Gyöngyöstől Eger felé tartó főút mentén találjuk. A Mátraaljai Borút szerves része. A vár bejáratánál találjuk a szlovák tájházat, mely az 1880-as években épült. 
A település története összefügg a középkori vár történetével.  A terület már a XIII. században bekerített védett hely volt.  A várat 1445 után említik, mely a Kompolti család székhelye és birtokközpontja volt. 






Az évek során folyamatos építkezések bővítések történtek , a vár egyre bővült és várfalai erősödtek.
A várat 1543-ban a törökök rombolták le. 1560 után már nem állították helyre, a vár különböző birtokosok kezére került, akik már sohasem laktak benne. /A vár történetéről 3D vetítést láthatnak a várban, érdemes megnézni!/





 A megmaradt romokat 1940-ben tisztították meg. Az első alapos régészeti feltárást és műemléki helyreállítást 1962-1966 között végezték. 2011-re készült el a vár teljes felújítása.








A látogatókat kiállítótermekkel, 3D vetítéssel várják és hazánkban egyedülálló módon  5  kronoszkóp segítségével különleges látványban részesítik. A várban láthatjuk hazánk legnagyobb opálját.







A borospince eredeti állapotban fennmaradt, 1522 után építették. A pincében a bortárolók kibérelhetők és  baráti összejöveteleket tarthatnak a bor tulajdonosai.






A kőtár őrzi a vár köveit. 






A vár tetejére meredek lépcsőn lehet feljutni, fent kis termekben kiállításokat láthatunk. A vár tetejéről szépen rálátunk a környékre. 







Kilátás a vár tetejéről:



A vár történetéhez számos legenda fűződik. A mély kútba sok-sok érme hull.

Alvó sárkány legendája

"A helybeliek úgy tartják, hogy egyszer régen egy szerencsehozó sárkány élt a Mátra erdeiben. A falu népe és birtokosai is szerették és tisztelték ezt a sárkányt. A Kompolti család utolsó férfi tagjának halálakor a sárkány megsiratta a családot, s mivel a vártemplomban helyezték örök nyugalomra a falu urát, a sárkány leereszkedett a vár kútjába, hogy mellette lehessen. Ezeréves álom vette így kezdetét. A legenda úgy tartja, hogy az ezer év letelte után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. Ám amíg ez az idő eljön, a sárkány addig is szerencsét hoz azoknak, akik leheletét belélegzik, ha ásít. Hogyan? Egy pénzérmét kell a vár kútjába dobni, s ha nem hallatszik, akkor ásít a sárkány, így az érme a nyitott szájába hull. Ellenben ha koppan a pénz, akkor a sárkány alszik, s a pénz a pikkelyére esett."


forrás: http://www.kisnanavar.hu/new/hu/a-var-tortenete




Diavetítés:  képek  pincétől a padlásig

   



térkép:


Somoskőújfalu




Az országunk északi határán fekvő helység 1455-ben bukkan először elő az írásos forrásokban. Az elmúlt időkben gyakran gazdát cserélő település a 18. század elején a Rádayak birtokában is állt.

A 19.század Trianonja itt is kegyetlen vonalat húzott.
" Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet."" 1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánította, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik. "




Földrajz:

"Somoskőújfalu az Északi-középhegységben, azon belül is a Cserhát északkeleti vonulatában helyezkedik el. Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves közti völgyben fekszik. Északról Szlovákia illetve a szlovák Sátoros hegy határolja, délről pedig Salgótarján, Nógrád megye székhelye. A Karancs és a Medves hegységeket általában együtt említik, mintha egy hegységről lenne szó, pedig származástanilag a Karancs a 25 millió éves Cserháthoz, a Medves pedig a mindössze 1,5 - 2 millió éves ajnácskői bazaltvidékhez sorolható."

"A Medves hegység bazalttakarója több vulkánból származik. Fő tömege a Somoskő és Rónabánya között elterülő 8 km²-es bazaltfennsík, az ún. „Medves lapos”, amely terület a szlovákiai részekkel együtt Európa legnagyobb bazaltfennsíkja. E bazaltterület két legszebb bazaltkúpján épült fel (két szomszédfalvunkban) Somoskő vára illetve Salgó vára a 13. században, amelyek egy egységes várrendszerhez tartoztak, s jól védték a környéket. A somoskői várhegy keleti-északkeleti oldalában különlegesen szép, európai ritkaságnak számító, 5-6 szögletű elválással keletkezett oszlopos bazalt látható. Somoskő várát a trianoni határvonal csehszlovák, ma szlovák területre helyezte át."
A település "Somos", azaz Somoskőújfalu a Karancs és a Medves közti szűk völgyben fekszik. Itt van a Tarján-patak és a Gács-patak (mai nevén Belina, ""Somos""-on Báberki) vízválasztója, a vizek két ellentétes irányba folynak. A patakok vizét számtalan forrás táplálja mindkét hegy oldaláról. (Petõfi, Losonczi Anna, Bodzfás, Gyopár, Elemér, Margit, Tarász, Tőke kút …)

A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet létrejötte a gazdag geológia látványosság, a történelmi múlt emlékei mellett a gazdag élővilágot is hivatott megőrizni. A gyertyános – kocsánytalan tölgyesek, cseres - kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos – cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, a telepített akácosok, kis fenyvesek számtalan védett növényt rejtenek, nyulak, vaddisznók, őzek, szarvasok, fácánok, foglyok és más madarak természetes életterét adják."  

forrás: wikipédia









A vár már Szlovákia területe, szerencsére már útlevél nem kell, hogy meglátogathassuk. A bejáratnál szlovák jegyszedő, belépés euróban, de forintban (350 ft) is fizethető. 





A zöld jelzésen továbbhaladva kb 30 perces kényelmes sétával a Krúdy-forráshoz jutunk. 




  


A forrástól a visszajutást megpróbálom lerövidíteni, így a határkövek segítségével gyorsan magyar területre érkezünk. A meredek domboldal megmászása után, a vadaspark kerítése mentén jutunk el a vár lábánál elterülő vadasparkoz, melyet az Ipoly Erdő ZRT üzemeltet.
Mivel az állatok etetve vannak, így még őszre is nagyon sok kismalac született. Reméljük az időjárás még kedvező lesz,  hogy felnőhessenek.




A látogatók délután 3 órától több ponton elhelyezett biztonságos vadlesről figyelhetik a vadak etetését.  


A szelíd kis jószágok a földről szedett makkot óvatosan elfogadják a kezünkből.



diavetítés: virtuális séta 


térkép

Salgóvár





"Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vígan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindenhol a nap fénye tündökölt."


írta Petőfi a Salgó című művében 






A várhoz  feljutni  legegyszerűbben Salgóbányáról lehet, de szép túrákat tervezhetnek Salgótarján, vagy az eresztvényi turistaház felől.




A meredek hegyoldal megmászása után csodálatos látvány tárul elénk, a bazaltkúpra épült várból jól láthatóak  Nógrád hegycsúcsai, a Karancs, Somoskő, a Felvidék hegyei , a  Medves , és  kirajzolódnak a Mátra hegyvonulatai is.










Történelem:
"A Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter volt a birtokosa 1246-ban e vidéknek, melyet halála után testvére Simon bán, a Salgói család őse - aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában - , tőle fiai I. Miklós és Simon, 1327-ben pedig ezektől Illés és II. Miklós örökölt.
A várat feltehetően I. Miklós építette a XIII. század második felében. Első okleveles említése 1331-ben történik, amikor az esztergomi káptalan előtt Becsei Imre részéről, a margitszigeti apácák, Orbán birtoknak Dobi Demeter salgói várnagy - "demetrio dicto Dobi Castellano de Salgou" - részére történt eladását tiltják. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Kónya Miklós bán másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi főajtónállónak adományozott, aki felvette a Salgói nevet is. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de erkölcstelen életmódja miatt Zsigmond király tőle elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta.
A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitől 1460-ban Mátyás király vette vissza. A hagyomány szerint az ostrom során a király az arcán nyílvesszőtől megsebesült, amitől oly haragra gerjedt, hogy az elfoglalt szomszédos Zagyvafői várat földig rombolta. Salgó vára 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werbőczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerződés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet királyi engedéllyel 8000 forintért 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el.
A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett, aminek következtében helyreállították a védőműveket, megerősítették és megépítették az öregtorony alatti ötszögű bástyát. A török nem is váratott sokáig magára, 1554-ben Kara Hamza bég vezetésével megjelent a vár alatt. Mivel az ostrom nem látszott könnyűnek, a bég cselhez folyamodott. Katonáival faltörzseket vágatott ki, ezeket ágyúcsőformára faragatta, majd keréktalpakra szerelve, ökörfogatokkal a környező hegyekre vontatta. Ezt követően a vár kapitányát, Ságiványi Simont a megadására felszólította. Rossz látási viszonyok következtében Ságiványi valódi ágyúnak nézte a fatörzseket, és ezért a várat feladta.
Az 1593-ban megkezdődött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat, így Füleket is. Innen Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat - amelyben a költő Balassi Bálint is vitézkedett - indult Somoskő és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert felkerekedésének hírére a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta.
A salgói vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt, kijavításával senki sem törődött, pusztulásnak indult." forrás :http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php?


Petőfi emléktábla a vár oldalán

Távolban Somoskő vára


Rövid gyaloglással elérjük a várból jól látható Boszorkánysziklát.




A szikláról szintén csodálatos a kilátás. 




Diavetítés

térkép:


Nagyobb térképre váltás