Boldog karácsonyt!

Minden Kedves Látogatónak!
Blogom olvasóinak!
 Ismerőseimnek!
 Barátaimnak! 

Boldog Békés karácsonyi ünnepeket kívánok!







Dobogókő, Hegyi-kalandozások

A XVIII. Dobogókői Hegyi Futóverseny minden évben erőkihívás a futni, túrázni szeretők számára.
A futás imádói különböző távokban mérettethetik meg magukat, és a  a túrázóknak is adatik egy könnyebb, és egy nehezebb pálya. Itt mindenkit bíztatok, hogy jöjjön, és tapasztalja meg az élményt, mit az erdő szépsége, a mozgás öröme ad!


A verseny először 1961-65 között került megrendezésre Kővári Endrének (Pedagógus SK) – az első magyar javított tájfutótérkép elkészítőjének  kezdeményezésére , majd 2001 óta Schönviszky György javaslatára minden évben megrendezi  a Tabani Spartacus SKE
A verseny emléket állít " az 1996-ban elhunyt Skerletz Ivánnak, az MTFSZ első főtitkárának, valamint a
2004-ben elhunyt dr. Somogyvári Károlynak, a magyar tájfutók első sportorvosának. A két teljesítménytúra névadói: Dr. Téry Ödön nevéhez fűződik az első menedékház alapítása Dobogókőn,
dr. Zsitvay Tibor a Magyar Turista Szövetség védnök-elnöke és az MTE Egyetemi Osztály újjászervezője volt."



Az idén negyedik alkalommal teljesítettük a könnyű teljesítménytúra pályáját. Az időjárás megkegyelmezett nekünk, és egy őszi kirándulásra éppen alkalmas, szép  napot ajándékozott a résztvevőknek.




 Az útvonal már ismert számunkra, utunk elejét, az erdőkitermelés miatt újragyalult erdei út sara nehezítette, de tovább, már jól járható erdei utak fogadtak. Közben folyamatosan elhaladt mellettünk a kis-maratont futók mezőnye.




A Szilágyi Bernát-forrásnál most is Laci bácsi frissítővel várta a minden irányból érkező futókat, túrázókat.




A Sikárosi réten volt időnk  egy kis pihenésre , hogy felkészüljünk a ránk váró fokozatos emelkedőre.


lám a Föld gömbölyű :)


 gombák a földön, és a magasban



A műúton haladtunk egészen a piros háromszöggel jelzett turistaútig, ahol  balra Királykút felé haladtunk tovább. Itt figyelmeztetést is kaptunk "nem érdemes másznunk, a műúton kis kerülő, de  könnyebb a haladás", de mit nekem e zordon figyelmeztetés, ha teljesítménytúra , hát legyen nehéz! így egy meredek mászással megnehezítettük utunk. A fiatal pár a nehéz 700 szintes túrát teljesítette, ami "szép volt, de nagyon nehéz"- említették. 



Hát lemásztunk, de fel is kellett jönni, és bár félelmetesnek tűnik,


 akad néhány kapaszkodó :)




Az árokmászó nagy kaland után, a Királykúti nyereg érintésével, újabb emelkedő várt ránk. A legnehezebb szakasz, ahol a pálya  420 m szintjéből,  250 métert egyben kapunk meg.
Gyalog is nehéz szakasz, hát még a futóknak! Hát  megcsináltuk újra! bár itt, már néha segítségre szorultam.




Volt aki még futva! gyűrte a hegyet. Az erő legyen még veled barátunk! 




 Tiszteletem és elismerésem a versenyben futóknak, élmény volt látni a lelkesedést, a futás örömét és szurkolni nekik útközben. Köszönet Erika barátnőmnek, aki  ismét tartotta bennem az erőt :) Zolinak, mert az elemózsiát biztosította számomra:) Kriszti barátnőnknek, aki finom vacsorával várta a megfáradt csapatot! 



cipőmustra


Jövőre Veletek ugyanitt! 
Egészségünkre!


Az út amelyen jártunk:
14 km

 450 m

3 óra 30 perc





Készült a túra közben néhány jobb és rosszabb fotóm, amiért remélem nem haragszanak.

Várgesztesi vár







Várgesztestől délre, a hegytetőn áll a vértesi várrendszer egykor legjelentősebb láncszeme a Gesztesi vár . A sűrű erdővel borított hegyoldal és környéke a XIII. században a Csák nemzettség birtoka volt.






A várat 1326-tól királyi várként említik az oklevelekben, akik kezdetben vadászatok idején tartózkodtak itt.




A török veszély idején védelmi rendszerét fokozatosan erősítették, a törökök 1529-ben még sikertelenül ostromolták, majd 1543-ban sikerült elfoglalniuk. 1605-ben került újra véglegesen Magyar kézbe.




 A XVII. század közepétől a galántai Eszterházy család birtokába került és 1945-ig a család tulajdonában maradt. Mivel a környékről csak grófi engedéllyel vihettek el a környékbeliek az építkezésekhez köveket , így a várat nem csákányozhatták széjjel, mint sok más helyen az országban. A vár feltárása, helyreállítása  az 1960-as években történt.




"A Vár-Turistaszálló-Vendéglő 1964-ben nyitotta meg kapuit, azóta fogadta látogatóit, a kirándulókat és túrázni vágyókat. Az egykori úgynevezett belső-vár szabályos négyszög alaprajzú, két egyenlőtlen nagyságú szárnya között zárt várudvarral rendelkező kétszintes épület. Az első szinten található a 30 ülőhelyes Várpresszó, a melegkonyha, az egykori Lovagterem - mely  120 férőhelyes étterem, valamint a Turistapihenő. A felső szinten a Turistaszálló szobái találhatók. "
"A várudvarról induló külső lépcsőn lehetett eljutni a turistaszállóhoz, valamint a tetőteraszon lévő Kilátóra - melyről csodálatos kilátás nyílt a vár alatt elterülő falura, a Vértes erdőrengetegére." idéztem Várgesztes Község honlapjáról és sajnos az idézetet már múlt időbe kellett tennem. Sajnos a kirándulókat 2013 október 21-től  a következő tábla fogadja:




A megyei önkormányzat az elmúlt 23 évben semmilyen értékmegőrző beruházást nem végzett, állagmegóvási munkálatok az 1960-as években történtek utoljára. A bérlő saját erőből nem tudta fedezni a felújítás költségeit.
" Bozzay Attila elmondta: 1990 óta családi vállalkozásban üzemeltette a várat. A bérleti díj fizetése mellett gondozta az épületet, amelyben az elmúlt 23 évben a megyei önkormányzat semmilyen értéknövelő beruházást nem végzett, annak ellenére, hogy évente átlagosan kétmillió forintot kapott a létesítmény használatért." http://www.vargesztes.hu/

A több, mint 600 éve álló, sok száz csatát, harcot megélő várfalak, most csata nélkül omlanak, míg a hivatalokban aktákat tologatnak és látszólag pénzt keresgélnek az üzemeltetéshez. Reméljük nem tart sokáig a megoldás megtalálása, mert az idő nem vár, a kövek omlanak. Remélem, történelmünk még álló emlékeiből nem  csak a kőhalom marad! 



Gesztes várának kutatástörténete: / Feld István /




Diavetítés (képek : 2013. nov.2.)



Budai Várnegyed

"Budapest , Budapest , de csodás...."



...hangzik a régi dal, és a dal után virtuális sétára hívom Kedves Látogatóm! 
Utunk a Budai Várnegyed legismertebb épületei között vezet.




A mindennapok rohanásában van időnk észrevenni a nagyváros sok apró szépségét, amelyek mellett talán naponta elrohanunk? Látták már, épületeit, templomait, tereit? Minden épület a múlt építészetének egy-egy remeke, emléke, a történelmünk fontos része, értékeink, emlékeink, épületek, melyben elődeink éltek, alkottak, alkották múltunk, és teremtették jelenünk.
Terek, parkok, házak,  hol összefut sok  ismeretlen. A célunk egy, csodálni  a ránk hagyott szépségeket és feladatunk őrizni, hirdetni azt. Amíg sétálunk, az  öreg fák  a nyárról mesélnek, miközben  elsárgult leveleikből szőnyeget terít elénk az őszi szél. 








Budapest minden szépségét egyszerre megismerni, bejárni, nincs időm, de apránként, mindig csak egy szeletét megcsodálni azt lehet. A Budai Várban szervezett parktájfutó verseny remek alkalom számomra, hogy kirándulásomat tartalmasabbá tegyem.
A kis kocogás közbeni térképolvasás mellett megvalósítom a "park-tájfuss és közben fotózz" sportágat, mely kissé elmosódott képeket eredményez, de mivel ezt Erika barátnőm társaságában teszem, remek kikapcsolódás a végeredmény.
Tehát a program sokszoros haszonnal jár: nagyszerű térképet kapok a Várnegyed területéről, és mivel verseny keretében indulok, egy kis mozgásra kényszeríti ellustult izomzatom. A térképen kijelölt pályát kell teljesíteni, így közben az útvonal kiválasztásáról is dönteni kell, tehát munkára foghatom néhány agysejtemet, nem nagyon, de egy kicsit,  miközben gyorsan sétálva megpróbálom fotókkal dokumentálni az eseményeket, elcsípni néhány érdekes pillanatot. 






A délelőtti órákban még kissé  korlátozott a kilátás, de vén Duna két partja jól látható.





Telve a tér, és a látogatókat érdekes hangszeren játszó utcai zenészek szórakoztatják.




és játszik még a "vén cigány" is néhány melódiát.( és innenn kívánom jó sokáig húzza még!)









Kicsit hallgatom játékát és közben az épületek csúcsai az égre emelik tekintetem.


A földön kis apróságokra leszek figyelmes, elém tárul 

az új divat kicsiknek 
és nagyoknak.



Ez a holló éppen egy gyűrű lopás közben vált fémmé.




De nézzék csak!- van itt még csóka-móka! vagy mókás-csóka? így már tudom mitől is szólal meg , "csak úgy" a riasztó.










 

A verseny közbeni pillanatok:
amikor a  "futós fotós fotóst fotóz".



Néha jól jön a segítség.



Van itt út nem is kevés:






Ha sikerült elcsípni egy ilyen jó kis napot,




bizony a végére  beesteledik, és elénk áll egy újabb feladat : az "esti fotózás", ami  részemről  még sok-sok gyakorlást igényel. A nap legnagyobb eredménye   a kellemes elfáradás, és a megbizonyosodás, hogy Budapest nappal is, éjjel is, valóban csodás!






Diavetítés:  képek a Várnegyedből a  futás előtt, alatt és után.