Boldog mikulást!


Már csak néhány nap és megérkezik a télapó. Az óvodákban, iskolákban versekkel, szebbnél szebb műsorokkal készülnek érkezésére. Otthon, fényesítik cipőjüket, ablakba készítik és várják, vajon mit hoz a mikulás? Sikerül e meglesni, az éjjel érkező titokzatos télapót? Honnan jön? Vajon rénszarvasok szánon húzzák? És még rengeteg kérdés elhangzik gyermekeink szájából. És a felnőttek vajon tudják, ki volt az első télapó?
Szent Miklós krisztus után 245-ben Kis-Ázsiai Anatóliában született Patar városában. Gazdag család gyermeke volt. Egy nagy járvány következtében, kisgyermekkorában árva maradt, így az örökölt vagyonával a város kolostorába költözött. Iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Minden vagyonát, éhínség idején még az egyház vagyonát is a szegény emberek, és a gyerekek megsegítésére fordította. Messzi földre eljutott segítőkészségének szeretetének híre. Az emberek lassan imákba foglalták nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton a tengerészek védőszentjévé vált, mivel a viharban bátran vetette vízbe magát és mentette ki a vízbe esett tengerészeket. Szent Miklós legendája egy megtörtént esetből ered. A kolostor mellett egy elszegényedett nemes ember élt „aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el, ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa" Miklós püspök hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326. december 5-én) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. „Szent Miklós kultusza hazánkba is korán elkerülhetett mind K-i mind Ny-i befolyásra (pl. a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által). Emlékét helynevek, templomok, képzőművészeti alkotások őrzik. A kecskeméti Miklós-templom toronykeresztjén eredetileg városvédő célzattal szélkakas módjára forgott szobra (helyi neve: Pörgő Miklós, Pörgetős Miklós). Szegedi népszerűségét középkori énekek tanúsítják. A Mikulás-napi ajándékozás részben új keletű, városi eredetű szokás – osztrák kapcsolatokra utal (ablakba, cipőbe tett ajándék) Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a múlt században terjedt el. De a téli ünnepek ajándékozó lényeinek tulajdonképpen igen régi hagyományai vannak (német. Frau Holle, francia. Père Noël, orosz ’fagyapó’ ’télapó’ stb. – részint szerencsét hozó, ajándékozó, részint ijesztő, démonikus lények). Az ajándékozásnak vannak magyar paraszti hagyományai is: főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén volt ismert a Mikulás-járás; hasonló formában német, osztrák, cseh, szlovák területeken, amely részben a diákok középkori aprószentek napi „püspökválasztási” játékából ered. E szokás a XIII. századtól Mikulás napjára került; és Európa nagy részén elterjedt. A játék lényege az, hogy Miklós püspök kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket, ill. sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti. Ismert a Mikulás-járásnak olyan formája is, ahol láncos, álarcos, gyakran szalmába burkolt Mikulás ijesztgeti a gyermekeket és a fonóházbelieket. Egy 1785-ben kelt csepregi tilalom említi, hogy a papnak öltözött Mikulás kíséretével, a ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel stb. járta sorra a fonóházakat és gyóntatta az ott összegyűlt lányokat, menyecskéket. E szokás változatainak nyomaival É-Dunántúlon, a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén találkozunk. A „pap” a szoba közepén leült egy székre, körülötte helyezkedett el kísérete. Az ördög esetleg az asztal alá bújt. A litánia-paródia után a harangozó egymás után szólította a lányokat és a menyecskéket, hogy végezzék el a karácsonyi gyónást. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak. Aki a kérdésre nem felelt, elvitte az ördög„ Valószínű innen ered, hogy a gyerekek versekkel kedveskednek az érkező télapónak, és így megkaphatják az ajándékaikat. A télapó ma már jóságos és gyermekszerető és mindig van ajándéka, érkezzen az északi sarkról rénszarvasokkal, angyalokkal vagy krampuszokkal. Valljuk be, még nekünk felnőtteknek is jólesik néhány apró meglepetés, amit a cipőnkben találunk. A télapóval, ha találkozunk már talán énekelnünk nem kell ,de azért jó , ha egy versike van a tarsolyunkban.

Gazdag Erzsébet:

Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad.
"
Meseország (világos) Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt, útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték, mit kérek.

program:
Gemenci mikulás

Nincsenek megjegyzések: