Aggtelek


Aggtelek hazánk észak-keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben a szlovák határ közelében található. Iskolai osztálykirándulások kedvelt színhelye. Aggteleki kirándulás során kellemes sétával felfedezhetjük a környék szépségeit, majd a föld alatt egy csodavilág tárulkozik elénk. A barlangrendszerben különböző hosszúságú és nehézségű túrákon vehetünk részt, a merészebbek kalandos barlangtúrákra is vállalkozhatnak. A Baradla-barlang országunk egyik leghíresebb cseppkőbarlangja,.
Az UNESCO 1995. december 6-án az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, köztük a Baradla–Domica-barlangrendszert a világörökség részévé nyilvánította.

Képeimből készült videó egy őszi kirándulás emlékeit őrzi.




A föld alatti csodáról Petőfi így ír :


Úti jegyzetek


1845

részlet

"Aggtelekre érvén, vezetőt hívattam s fáklyákkal ellátva magunkat, elindulánk a barlangba, melyet Baradlának neveznek ottan, s mely mindjárt a falu mellett van. A kálvinista rektor künn ácsorgott a ház előtt; vezetőim meghívására ő is hozzánk szegődött. Bementünk.
Oh, ti szűkkeblü emberek, kik mindenben örökké szabályokat kerestek és állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt!
S mi az a szabály? Semmi más, mint a sánta középszerűség mankója.
Soká tünődtem: mint eredhetett e barlang?
És kitaláltam.
Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről.
Mint említém, a falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet.
– Tán el sem lehet olvasni? – kérdezém csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon.
– Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi… – de, irgalmatosságos egek! Ezt oly hideg vérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kiribicza Istók vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi vagy nem tudom mi?


Baradla-Domica-barlangrendszer
„Két mesterséges bejárata Jósvafő mellett, három mesterségesen átformált természetes és két mesterséges bejárata Aggtelek határában nyílik, valamint 5,2 km-es szakasza, a Domica-barlang Szlovákia területe alatt húzódik.
23 916 m hosszú, -116 m mély .
Hazánk legrégebben kutatott, legismertebb, leghosszabb, évszázadok óta látogatott barlangja. Kialakulása a víz oldó és koptató hatásának köszönhető. Természetes bejárata az Aggtelek község határában messziről látható, 51 m magas sziklafal tövében nyílik. A Jósvafő községig húzódó 7 km hosszú, kanyargós főág egy felszínalatti folyó medre. A sziklaalagút átlagosan 10 m széles, 7-8 m magas, néhány helyen pedig hatalmas teremmé szélesedik. A főághoz több mellékág csatlakozik. A járatokat változatos színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, -lefolyások és -zászlók, valamint függő- és álló cseppkövek díszítik. A legnagyobb állócseppkő, a 18 m magas Csillagvizsgáló a jósvafői szakaszban található. Az Aggtelek határában fekvő Acheron víznyelőből eredő Acheron, valamint a Domica felől érkező Styx-patakok egyesült vize ma már csak árvizek idején folyik végig a főágon, s jut a barlangi víznyelőkőn át, a 30-40 m-rel mélyebben húzódó Alsó-barlangokba
A barlang természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott az újkőkor embere is menedéket talált. Az ásatások során előkerült több ezer lelet legnagyobb része a csiszolt kőkorból való. A nagymennyiségű töredék mellett számos ép, a bükki kultúrához tartozó vonaldíszes cserépedény került a felszínre. A hat-hétezer évvel ezelőtt élt ember vékony falú, formás edényeit kézzel, korong nélkül készítette és párhuzamos vonalakkal díszítette. Számos lelet került elő a későbbi időkből is, így a korai vaskorból, valamint a tatárjárás idejéből. A barlang első írásos említése 1549-ből származik, első felmérését 1794-ben Sartory József végezte el. 1825-ig csak 1,8 km hosszban volt ismert. Ezt ábrázolja, a Raisz Keresztély, Gömör vármegye földmérője által 1802-ben készített térkép. Ez a barlang első, nyomtatásban is megjelent rajza. A barlang mintegy 5 km-es főágát 1825-ben Vass Imre mérnök tárta fel, aki az addigi végpontot jelentő Vaskapu vizén áthatolt. A barlangról és a felszínről pontos térképet és leírást készített, mely munka, 1831-ben jelent meg magyar, majd német nyelven. A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében az első kiépítést József Nádor látogatása alkalmával, 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál mesterséges kijáratot létesítettek. A közel 100 évig végpontot jelentő Színpad folytatásában 1922-ben 500 m új szakaszt tártak fel, melyre 1927-28-ban Jósvafő felől tárót hajtottak. A Baradla és a Domica kapcsolatát, a Styx-patak szifonjain áthatolva, 1932-ben sikerült bebizonyítani. Jelenleg a két barlangot a föld alatt elhelyezett határrács választja el. A látogatók számára megnyitott szakaszokba a villanyvilágítást 1935-ben vezették be. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánították.”

Forrás:


Nagyobb térképre váltás