Gánt

Gánt egy német nemzetiségi kisközség a Vértes Tájvédelmi Körzet területén.
Az erdőkkel fedett hegyek, völgyek a tájfutók kedvenc területe. Nagyon sok tájfutóversenyt rendeztek már a környéken. Néha úgy gondolom már minden zugát ismerem a tájnak, de mindig akad felfedezésre váró új és szép terület. A tavaszi és őszi „Spartacus” kupákra nagyon sokan ellátogatnak. Végre vége a hosszú télnek, ismét előkerülnek a bozótruhák, futócipők, s bár még hűvös van, és néha hó fedi az erdei utakat, vizesen fázósan, de mégis az erdőbe csábul a sok sportoló.
A hegytetőn még vadul támad az északi szél, harcol az idővel s megpróbálja elűzni a tavaszt. A napsütés azonban életre kelti az alvó természetet, s a hideg szélnek már nem sok ereje marad. A videón egy kora tavaszi séta képeit láthatod :

Virágzik a fű , sárgán virít a hérics,

a kankalin,

és ha jól figyelsz néhány csodaszép lila virágú leánykökörcsin






és a nagyon ritka fekete kökörcsin is a lencsevégre akad.







Egykor kis falut rejtettek a hegyek, a szikrázó napsütésben, gyermekek kacaja visszhangzott a völgyön át.

Ma már csak egy kis temető, és a völgyön beljebb sétálva még egy omladozó házikó az utolsó emlék az egykor virágzó faluról. Lakóinak életét a háború kegyetlenül megpecsételte.

"A Gánttól négy kilométerre fekvő Kápolnán ez időben húsz, zömmel sváb család élt. 1944 őszén, majd attól kezdve rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Az összes helybeli férfit, és azt a két, civilbe öltözött magyar katonát is megölték, akik a pincéből lőttek vissza rájuk. Kápolna így férfi nélkül maradt, az asszonyok és a gyermekek nagy részét pedig kitelepítették."

Ősszel, ha szerencsénk van a vénasszonyok nyara elhózódik, még élvezhetjük az utolsó langyos napsugarakat, a fák már ledobják ruhájukat és avar takarja el az utakat. Jó ilyenkor sétálni, nem látod az utat csak sejted, merre haladhat és a száraz lehullott levelek zörögnek a lábad alatt. Meredek hegyoldalakról sziklák bukkannak elő. A szerencsésebbek láthatnak néhány vadat.

A verseny után a célban jó hangulatú kis csapatok egy forró ital és finom bográcsgulyás mellett mesélik a verseny során szerzett élményeiket, ki merre haladt, megbeszélik a részidőket, nehezebb, érdekesebb átmeneteket, ki merre futott. Ha rossz az idő a vendéglőben finom étkekből válogathatunk, Piri néninek minden vendéghez van egy-két jó szava, ide már sokszor „hazatértünk”.

A falu „a Vértes - hegység déli szélén egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra" -írja Károly János Fejér Vármegye Története című munkájában. Az erdőkkel körülvett terület 24 km-re található a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól. Időjárását a hegyvidéken klíma jellemzi, mi szerint a nyár hűvös a tél fagyos, jellemzője az északnyugati szél. A csapadék karsztvíz raktározódik. A Vértes hegységi földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxit réteg fed. A felszínt mélytengeri üledék borítja. A természeti adottságok és egyéb további kutatások alapján Gánt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelyévé vált. „

Gánt története összekapcsolódik a környező Kápolna, Vérteskozma és Kőhányás történetével. A Gánt elnevezés arra utal, hogy a helység hajdan egy Gan nevű személy birtokában volt. Néhány felfogás szerint a helynév szláv eredetű, de jelentheti a középfelnémet "sziklagörgeteget" is. Gánt első megemlítése 1193-ból, III. Béla oklevelében olvasható. Ebben az időben a terület Székesfehérvári illetőségű német keresztes lovagok birtokában volt. Később teljes egészében a székesfehérváriak fennhatósága alá került. A török időkből nem rendelkezünk adatokkal, de az ismert, Török János földbirtokosnak 1636-ban Gánton birtoka volt. 1662-ben a csókakői Nádasdy gróf úrbáriumában lakatlan pusztaként szerepel. Gánt birtoka a Habsburgok és a törökök közt zajló határmenti harcok következtében elnéptelenedett. 1691-ben Gánt és Kápolna Leopold ajándékoklevelében báró Hochburg János főhadiszállítóhoz került. A bérmalevelekben szereplő szlovák családnevek alapján feltételezhető, hogy a németek előtt itt közel 1740-óta szénégetéssel foglalkozó szlovák telepesek éltek. 1757 május 20.-án gróf Lamberg Antal aláírta az első 93 német telepessel a betelepítési szerződést. A telepesek a birtokon két évig adómentességet élveztek. Bizonyosra vehető, hogy a német telepesek Alsó-Ausztriából, Bajor országból és Svábföldről származnak, mivel Gánton délnémet nyelvjárással beszélnek. A település Csákberény leányegyháza lett. Mivel Gánt és Kápolna 1778-ban 200 katolikust, számlát, Lamberg Ferenc gróf még ebben az évben templomot épített, melyet október 20.-án Szent Vendel, nyájak és pásztorok védőszentjének szenteltek. A templom és a fából készült harangláb a falu központjában a mai sportpálya területén áll. 1783-ban Gánt önállóvá vált, a protestáns szlovákok elköltözése után csak németül folyt az Istentisztelet. A mai Szent Vendel nagytemplom 1839-1841 között épült.
A parókia alapításával egy időben megépült az iskola. A mostani általános iskola 1936-bam épült. A falu mai képe az 1860-as évekhez hasonlít: az utca mindkét oldalán szalagtelkes házak állnak, tőlük északra pedig az erdőség. „
turistautak: ha kedvet kaptál sétálni
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/fmtsz/adat/technika/vertes.htm

forrás: www.gant.hu