A XVIII. Dobogókői Hegyi Futóverseny minden évben erőkihívás a futni, túrázni szeretők számára.
A futás imádói különböző távokban mérettethetik meg magukat, és a a túrázóknak is adatik egy könnyebb, és egy nehezebb pálya. Itt mindenkit bíztatok, hogy jöjjön, és tapasztalja meg az élményt, mit az erdő szépsége, a mozgás öröme ad!
A verseny először 1961-65 között került megrendezésre Kővári Endrének (Pedagógus SK) – az első magyar javított tájfutótérkép elkészítőjének kezdeményezésére , majd 2001 óta Schönviszky György javaslatára minden évben megrendezi a Tabani Spartacus SKE.
A verseny emléket állít " az 1996-ban elhunyt Skerletz Ivánnak, az MTFSZ első főtitkárának, valamint a
2004-ben elhunyt dr. Somogyvári Károlynak, a magyar tájfutók első sportorvosának. A két teljesítménytúra névadói: Dr. Téry Ödön nevéhez fűződik az első menedékház alapítása Dobogókőn,
dr. Zsitvay Tibor a Magyar Turista Szövetség védnök-elnöke és az MTE Egyetemi Osztály újjászervezője volt."
Az idén negyedik alkalommal teljesítettük a könnyű teljesítménytúra pályáját. Az időjárás megkegyelmezett nekünk, és egy őszi kirándulásra éppen alkalmas, szép napot ajándékozott a résztvevőknek.
Az útvonal már ismert számunkra, utunk elejét, az erdőkitermelés miatt újragyalult erdei út sara nehezítette, de tovább, már jól járható erdei utak fogadtak. Közben folyamatosan elhaladt mellettünk a kis-maratont futók mezőnye.
A Szilágyi Bernát-forrásnál most is Laci bácsi frissítővel várta a minden irányból érkező futókat, túrázókat.
A Szilágyi Bernát-forrásnál most is Laci bácsi frissítővel várta a minden irányból érkező futókat, túrázókat.
A Sikárosi réten volt időnk egy kis pihenésre , hogy felkészüljünk a ránk váró fokozatos emelkedőre.
 |
| lám a Föld gömbölyű :) |
gombák a földön, és a magasban
A műúton haladtunk egészen a piros háromszöggel jelzett turistaútig, ahol balra Királykút felé haladtunk tovább. Itt figyelmeztetést is kaptunk "nem érdemes másznunk, a műúton kis kerülő, de könnyebb a haladás", de mit nekem e zordon figyelmeztetés, ha teljesítménytúra , hát legyen nehéz! így egy meredek mászással megnehezítettük utunk. A fiatal pár a nehéz 700 szintes túrát teljesítette, ami "szép volt, de nagyon nehéz"- említették.
Hát lemásztunk, de fel is kellett jönni, és bár félelmetesnek tűnik,
akad néhány kapaszkodó :)
Az árokmászó nagy kaland után, a Királykúti nyereg érintésével, újabb emelkedő várt ránk. A legnehezebb szakasz, ahol a pálya 420 m szintjéből, 250 métert egyben kapunk meg.
Gyalog is nehéz szakasz, hát még a futóknak! Hát megcsináltuk újra! bár itt, már néha segítségre szorultam.
Volt aki még futva! gyűrte a hegyet. Az erő legyen még veled barátunk!
Tiszteletem és elismerésem a versenyben futóknak, élmény volt látni a lelkesedést, a futás örömét és szurkolni nekik útközben. Köszönet Erika barátnőmnek, aki ismét tartotta bennem az erőt :) Zolinak, mert az elemózsiát biztosította számomra:) Kriszti barátnőnknek, aki finom vacsorával várta a megfáradt csapatot!
cipőmustra
Jövőre Veletek ugyanitt!
Egészségünkre!
Az út amelyen jártunk:
14 km
450 m
3 óra 30 perc
Készült a túra közben néhány jobb és rosszabb fotóm, amiért remélem nem haragszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése