"Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vígan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindenhol a nap fénye tündökölt."
írta Petőfi a Salgó című művében
A várhoz feljutni legegyszerűbben Salgóbányáról lehet, de szép túrákat tervezhetnek Salgótarján, vagy az eresztvényi turistaház felől.
A meredek hegyoldal megmászása után csodálatos látvány tárul elénk, a bazaltkúpra épült várból jól láthatóak Nógrád hegycsúcsai, a Karancs, Somoskő, a Felvidék hegyei , a Medves , és kirajzolódnak a Mátra hegyvonulatai is.
Történelem:
"A Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter volt a birtokosa 1246-ban e vidéknek, melyet halála után testvére Simon bán, a Salgói család őse - aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában - , tőle fiai I. Miklós és Simon, 1327-ben pedig ezektől Illés és II. Miklós örökölt.
A várat feltehetően I. Miklós építette a XIII. század második felében. Első okleveles említése 1331-ben történik, amikor az esztergomi káptalan előtt Becsei Imre részéről, a margitszigeti apácák, Orbán birtoknak Dobi Demeter salgói várnagy - "demetrio dicto Dobi Castellano de Salgou" - részére történt eladását tiltják. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Kónya Miklós bán másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi főajtónállónak adományozott, aki felvette a Salgói nevet is. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de erkölcstelen életmódja miatt Zsigmond király tőle elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta.
A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitől 1460-ban Mátyás király vette vissza. A hagyomány szerint az ostrom során a király az arcán nyílvesszőtől megsebesült, amitől oly haragra gerjedt, hogy az elfoglalt szomszédos Zagyvafői várat földig rombolta. Salgó vára 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werbőczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerződés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet királyi engedéllyel 8000 forintért 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el.
A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett, aminek következtében helyreállították a védőműveket, megerősítették és megépítették az öregtorony alatti ötszögű bástyát. A török nem is váratott sokáig magára, 1554-ben Kara Hamza bég vezetésével megjelent a vár alatt. Mivel az ostrom nem látszott könnyűnek, a bég cselhez folyamodott. Katonáival faltörzseket vágatott ki, ezeket ágyúcsőformára faragatta, majd keréktalpakra szerelve, ökörfogatokkal a környező hegyekre vontatta. Ezt követően a vár kapitányát, Ságiványi Simont a megadására felszólította. Rossz látási viszonyok következtében Ságiványi valódi ágyúnak nézte a fatörzseket, és ezért a várat feladta.
Az 1593-ban megkezdődött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat, így Füleket is. Innen Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat - amelyben a költő Balassi Bálint is vitézkedett - indult Somoskő és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert felkerekedésének hírére a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta.
A salgói vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt, kijavításával senki sem törődött, pusztulásnak indult." forrás :http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php?
 |
| Petőfi emléktábla a vár oldalán |
 |
| Távolban Somoskő vára |
Rövid gyaloglással elérjük a várból jól látható Boszorkánysziklát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése