Kirándulásaim hegyen,völgyön.....: Könnyű téli túra a Pilisben

Könnyű téli túra a Pilisben

Kellemes téli túrára hívom az olvasót. Visszatértem a rövid ideig tartó Ausztriai kirándulásból, ha időm engedi újra kis hazánkban barangolok. A szoba melege ezekben a téli napokban vonzóbbnak tűnik, de higgyék el csak kimozdulni nehéz. A természet télen is nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Elindulhatnak egyedül is, de társasággal, sokkal kellemesebb. Szerencsémre nekem már sikerült Barátnéimat megfertőzni a tájvánszorgással, így nem nehéz időnként elcsábítanom őket.

Hogyan induljanak útra? Tehát a hozzávalók: az öltözék egy jó meleg bakancs, ami nem ázik át, könnyű meleg kabát, sapka, kesztyű, sál. A hátizsákban néhány szendvics, termoszban forró tea, gyümölcs és ilyenkor az édesség is megengedett. Persze térkép sem árt, ha eltévednénk, tudjuk, hol járunk. Egy jó barátnő: ezen a túrán Erika tartott velem. A fényképezőgépet se felejtsék otthon, hátha lesz néhány megörökítendő pillanat.

A terv: Szentendre, Dömörkapu parkoló, vízesés, Lajos forrás, Vasas-szakadék, Körösi Csoma Sándor emlékmű, Dömörkapu. Kényelmes tempóban, kb. 4 óra a szabadban, a táv. kb.8 km.

A vízesésnél, kicsit csúszósak a sziklák, de óvatosan érdemes lemászni. Nekünk a fotózás kedvéért mindenképpen le kellett mennünk. Sajnos a nap még nem sütött, de megpróbáltuk a sziklákon leömlő víz látványát minden irányból lefotózni.

A műúton a Bükkös patak mellett haladtunk felfelé, majd a patakon való kalandos átkelés után, a kék kereszt turistajelzést követve, felfelé a Lajos forrásig jutottunk.

A hófödte rét, jó kis szánkózó domb lett a gyerekeknek.

Az 587 méter magas, Bölcső-hegy oldalában fakadó Lajos-forrás, a XIV. században Nagy Lajos királyunkról kapta nevét, aki gyakran vadászott itt. A szerbek "dobra voda" jó víz néven emlegetik.

A forrástól, a műúton lefelé haladva, balra rátértünk a sárga sáv turistajelzésre. Egyenesen lefelé haladtunk a jelzést követve, majd a sárga jelzés elvezetett a Cseresznye-hegy északi oldalán, nagyjából 310 méter tengerszint feletti magasságban található Vasas-szakadékhoz.

A sziklák kőzetanyaga andezit. A vulkáni kőzetnek különböző fajtái, típusait különböztethetjük meg, a kőzetben található szemcsék megfigyelésével.

Ha a vulkán kürtőjén kiszálló forró porból, hamuból kiülepedve, lehűlve keletkezik a homokszerűnek tűnő kőzet, akkor azt tufának (andezittufa) hívják. Ha porból és nagyobb kőzetdarabokból áll, akkor aggromelátum a neve. Ha a kőzet megolvadva forró lávaként ömlik a felszínre, akkor lávakőzet a neve. Az így keletkezett kőzetben már nem láthatóak kőzetdarabok. A lávakőzet kemény, a fagynak ellenálló, ezért tartós építőkő. Ezt a kőzetet bányászták Dömörkapunál. A sok millió éve kihunyt vulkán csúcsai ma már csak 700m magasak, az eső az időjárás lekoptatta a valamikor 2000 méter magas csúcsokat. A földkéreg mozgásai során rések repedések is keletkeztek. Ennek a földmozgásnak egyik legszebb példája a Vasas-szakadék. Itt a repedés több méter szélesre kinyílt. A repedésben fennakadt kőzettömbökkel barlangmennyezet is kialakult. A barlangnak több nyílása megtalálható. --olvasható a tájékoztató táblán.

Amíg a hasadék geológiai tanulmányozását végeztem, Erika fényképezőgéppel dokumentálta az eseményeket.

Visszafelé a vasárnapi terepfutóversenyt szalagozták néhányan. A hóban hagytuk üzenetet a másnapi résztvevőknek, talán jót tett a biztatás.

A ragyogó napsütésben a havas úton egy kis lovascsapattal is összefutottunk, ahol kiderült, hogy a " kis ló" a "nagy ló", mert, hogy ő a "mama ló". Hát igen, nem kell mindjárt a "kicsiről" azt gondolnom, hogy "kicsi".

A műúthoz visszaérve tovább haladtunk a sárga jelzésen, majd balra rátértünk a zöld háromszöggel jelzett útra.

Kissé meredeken ereszkedtünk lefelé, nyugtázva, hogy a túránknak nem ez a legszebb szakasza. Az ösvény a Körösi Csoma Sándor emlékműhöz vezet, itt egy kis pihenőhely fogadja a kirándulókat.