Tihanyi séták

Vannak helyek, városok, ahová vissza kell menni, mert van ott valami, ami visszahív, visszavár. Egy hely, amelynek minden zugát szeretném megismerni, elhozni, közkinccsé tenni.  Ilyen,  ez a nagy Magyar tengerünkbe benyúló kicsiny félsziget, Tihany. Hegyek, völgyek, tavak, a kis tengerünk, minden órában más-más apró csodával  ajándékozza meg a látogatót.


A lebukó nap varázslatos fényeket borít  a tájra,



közben,  a  tó felől lassan emelkedik a pára, 


sorban kigyúlnak a fények...


Néhányan már aludni térnek....


Alszik a város, fényekbe öltözik a part...


a hold,   már alig telt arcával, a világunk  felett ragyog....



és hidat épít  a Balatonon át, a holdsugár..






és lassan eljő a harmatos reggel,



Alszik még a tó, a szél se rebben...


Álmosan kérődzik a gulya ...


 a réten egy  pipacsvirág, gondolja itt a nyár....


Tihany "ász"


A Balaton ringatja a vitorlások hadát...


 Miközben lassan őszbe öltözik a táj..


jólesne egy-két pohár ...


A tornyok messze látnak....


Levelek hirdetik, sajnos már vége a nyárnak....


Fából faragott barát, mond értünk örök imát...



Tihany , Szélmarta sziklák, Barátlakások



Csodaszép őszi reggelen Tihanyban, a  Belső-tó mellett sétálunk, elhaladunk a békésen legelésző szürkemarha gulya mellett, majd a szélmarta sziklák felé vesszük utunkat.




A tó mellett apró pillék, bogarak ízlelgetik a reggeli harmat még megmaradt cseppjeit.



A fák lassan levetik nyári zöldjüket és őszi köntösbe burkolódznak, hogy szépséges, meleg színeire emlékezhessünk, ha már levetkőztette őket a fagyos tél.


A sziklák felől, elénk tárul  Tihany másik kis tava , melynek legnagyobb részét nádas borítja.


A szőlőskertek és a nádas


Tihany felé:


A főúton át, a táblákat követve, elindulunk megkeresni a barátlakásokat.
Gondoltam megleltük, de ez még nem az a ház:


A hegytetőn épült földsánc nagyobb része a kelták korából maradt ránk. Az Óvár tetejéről vékony, meredek ösvény vezet a hegy oldalán lefelé:


A hosszú gyaloglás fáradalmait a Balatoni vitorlások látványa enyhíti.


Az Óvár keleti oldalán a 20 méter magas sziklafalban számos mesterséges üreget találunk. Az un. barátlakásokat, egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr.u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak 3 látható, a többit egy sziklaomlás betemette.(1952) A látható sziklalakásokat 1994-ben állították helyre .






Képeim:


Tihany, Aranyház gejzírkúp, Belső- tó



Tihanyban a gejzírkúpokhoz jelzett út vezet, a Belső-tó melletti parkolóból kb. 10 perc sétával eljutunk a különleges sziklákhoz. 



"A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkezett."




"A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások – hasonlóan a jelenleg Izlandon működőkhöz – időszakos gejzír formájában törtek fel.

A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kőzetté alakultak.





A gejzír működésétől, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függően a gejzirit tömeges, lemezes, gyűrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre.

Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta."




A sziklák tetejéről csodaszép panoráma tárul elénk, előttünk Tihany , a kis tó , és jobbra a Balaton nyúlik a végtelenbe.





A  lemenő őszi naplemente, még különleges fényekkel ajándékoz meg minket.




A különlegesen visszaverődő fénysugarak mesébe illő, arany varázslepelt borítanak a tó felé.




"A Tihanyi-félsziget központi részén, Tihany településétől nyugatra találjuk a tavat. A tó eredetileg a szomszédos Külső-tóhoz volt hasonlatos, dús nádassal, kisebb nyílt vízfelületekkel. Drámai változás következett be azonban 1940 és 1950 között, ekkor a nádas szinte teljesen kipusztult és kialakult a tó mai, nyílt vízfelületű jellege.
A tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, azzal nincs összeköttetése. Vízének mégis van bizonyos mértékű lefolyása."



Reggeli béke










források: http://www.balcsi.net/tihany-gejzirmezo.html


http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranyh%C3%A1z_fels%C5%91_%C3%BCrege

Badacsony, Szegedy Róza ház

Amikor a  Badacsony hegyén kirándultunk,  bizony emberesen megéheztünk. Éhségünket elűztük a Szegedy Róza ház  Ürmös borozójában, ahol a finom házi sonka, kolbász mellé egy pohár bort is kortyolhattunk. Itt meg kell említsem, hogy a nagyon kedves, udvarias kiszolgálás nagyon jólesett, és különösen jól éreztük magunkat, egy ragyogó őszi napon a csodálatos panoráma mellett.  Megkóstolhattam a híres ürmös bort, és még néhány badacsonyi különlegességet, és eme ínyencségek után, a múzeumban tálalt kultúra is nagyon-nagyon tetszett. Azon, hogy Kisfaludy és Szegedy Róza itt nagy szerelembe estek, egyáltalán nem csodálkozom, és azon sem, hogy a itt sok csodálatos vers született. Hát kell ennél több, nem mond ez eleget....



"A Balaton-felvidék egyik legismertebb építészeti emlékét, a Szegedy-házaként ismert, népi barokk vonásokat mutató présházat Mezőszegedi Szegedy Ignác (+1796) és neje, Rosty Katalin (1807-1872) építette 1795-96-ban." 
forrás : http://www.szegedyrozahaz.hu/hu/info/a-haz-tortenete/a-haz-epitesenek-tortenete/index.html











Kisfaludy és Szegedy Róza "1800 január 20-án házasodtak össze. "És ezen a ponton nem várt dolog történt: Kisfaludy Sándor ettől kezdve más nőre rá sem nézett, boldog szerelemben élt feleségével. Erről nem csak a „Boldog szerelem” versciklus tanúskodik, hanem a hasonló levélrészletek is:"Ha Napóleonnak a nászéjszaka annyira tetszett, mint nekem a miénké, úgy bizonyára a fél Európát nekünk fogja ajándékozni.” 32 évet éltek együtt, Kisfaludy - ha csak tehette - nem mozdult el felesége mellől.


"Szeretem a természetet

Szép egyűgyűségében,

Az embert és az életet
Természetes szépében,
Arcadia ligetiben 

Látni Geszner képeiben, -
Magam oda képzelni
S kedvesem is ott lelni."


Aztán, amikor Róza 1832-ben meghalt, néhány hónap búskomorság után visszatért előző életéhez. Az idős gavallér újabb asszonyokkal vagy fiatal lányokkal esett viszonzott szerelembe, kalandjai épp olyan színesek voltak, mint ifjú korában. De verseit továbbra is Szegedy Rózához írta." 








Mátyássy László és Kacsóh Cecília kiállításából:


Belekukkanthattunk a borászat történetébe is :


versek a falon


képeim



Egészségükre!



http://www.szegedyrozahaz.hu/info/informaciok/virtualis-seta.html
forrás : http://www.szegedyrozahaz.hu
http://mek.oszk.hu/00700/00734/00734.htm#2