Gánt

Gánt egy német nemzetiségi kisközség a Vértes Tájvédelmi Körzet területén.
Az erdőkkel fedett hegyek, völgyek a tájfutók kedvenc területe. Nagyon sok tájfutóversenyt rendeztek már a környéken. Néha úgy gondolom már minden zugát ismerem a tájnak, de mindig akad felfedezésre váró új és szép terület. A tavaszi és őszi „Spartacus” kupákra nagyon sokan ellátogatnak. Végre vége a hosszú télnek, ismét előkerülnek a bozótruhák, futócipők, s bár még hűvös van, és néha hó fedi az erdei utakat, vizesen fázósan, de mégis az erdőbe csábul a sok sportoló.
A hegytetőn még vadul támad az északi szél, harcol az idővel s megpróbálja elűzni a tavaszt. A napsütés azonban életre kelti az alvó természetet, s a hideg szélnek már nem sok ereje marad. A videón egy kora tavaszi séta képeit láthatod :

Virágzik a fű , sárgán virít a hérics,

a kankalin,

és ha jól figyelsz néhány csodaszép lila virágú leánykökörcsin






és a nagyon ritka fekete kökörcsin is a lencsevégre akad.







Egykor kis falut rejtettek a hegyek, a szikrázó napsütésben, gyermekek kacaja visszhangzott a völgyön át.

Ma már csak egy kis temető, és a völgyön beljebb sétálva még egy omladozó házikó az utolsó emlék az egykor virágzó faluról. Lakóinak életét a háború kegyetlenül megpecsételte.

"A Gánttól négy kilométerre fekvő Kápolnán ez időben húsz, zömmel sváb család élt. 1944 őszén, majd attól kezdve rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Az összes helybeli férfit, és azt a két, civilbe öltözött magyar katonát is megölték, akik a pincéből lőttek vissza rájuk. Kápolna így férfi nélkül maradt, az asszonyok és a gyermekek nagy részét pedig kitelepítették."

Ősszel, ha szerencsénk van a vénasszonyok nyara elhózódik, még élvezhetjük az utolsó langyos napsugarakat, a fák már ledobják ruhájukat és avar takarja el az utakat. Jó ilyenkor sétálni, nem látod az utat csak sejted, merre haladhat és a száraz lehullott levelek zörögnek a lábad alatt. Meredek hegyoldalakról sziklák bukkannak elő. A szerencsésebbek láthatnak néhány vadat.

A verseny után a célban jó hangulatú kis csapatok egy forró ital és finom bográcsgulyás mellett mesélik a verseny során szerzett élményeiket, ki merre haladt, megbeszélik a részidőket, nehezebb, érdekesebb átmeneteket, ki merre futott. Ha rossz az idő a vendéglőben finom étkekből válogathatunk, Piri néninek minden vendéghez van egy-két jó szava, ide már sokszor „hazatértünk”.

A falu „a Vértes - hegység déli szélén egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra" -írja Károly János Fejér Vármegye Története című munkájában. Az erdőkkel körülvett terület 24 km-re található a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól. Időjárását a hegyvidéken klíma jellemzi, mi szerint a nyár hűvös a tél fagyos, jellemzője az északnyugati szél. A csapadék karsztvíz raktározódik. A Vértes hegységi földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxit réteg fed. A felszínt mélytengeri üledék borítja. A természeti adottságok és egyéb további kutatások alapján Gánt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelyévé vált. „

Gánt története összekapcsolódik a környező Kápolna, Vérteskozma és Kőhányás történetével. A Gánt elnevezés arra utal, hogy a helység hajdan egy Gan nevű személy birtokában volt. Néhány felfogás szerint a helynév szláv eredetű, de jelentheti a középfelnémet "sziklagörgeteget" is. Gánt első megemlítése 1193-ból, III. Béla oklevelében olvasható. Ebben az időben a terület Székesfehérvári illetőségű német keresztes lovagok birtokában volt. Később teljes egészében a székesfehérváriak fennhatósága alá került. A török időkből nem rendelkezünk adatokkal, de az ismert, Török János földbirtokosnak 1636-ban Gánton birtoka volt. 1662-ben a csókakői Nádasdy gróf úrbáriumában lakatlan pusztaként szerepel. Gánt birtoka a Habsburgok és a törökök közt zajló határmenti harcok következtében elnéptelenedett. 1691-ben Gánt és Kápolna Leopold ajándékoklevelében báró Hochburg János főhadiszállítóhoz került. A bérmalevelekben szereplő szlovák családnevek alapján feltételezhető, hogy a németek előtt itt közel 1740-óta szénégetéssel foglalkozó szlovák telepesek éltek. 1757 május 20.-án gróf Lamberg Antal aláírta az első 93 német telepessel a betelepítési szerződést. A telepesek a birtokon két évig adómentességet élveztek. Bizonyosra vehető, hogy a német telepesek Alsó-Ausztriából, Bajor országból és Svábföldről származnak, mivel Gánton délnémet nyelvjárással beszélnek. A település Csákberény leányegyháza lett. Mivel Gánt és Kápolna 1778-ban 200 katolikust, számlát, Lamberg Ferenc gróf még ebben az évben templomot épített, melyet október 20.-án Szent Vendel, nyájak és pásztorok védőszentjének szenteltek. A templom és a fából készült harangláb a falu központjában a mai sportpálya területén áll. 1783-ban Gánt önállóvá vált, a protestáns szlovákok elköltözése után csak németül folyt az Istentisztelet. A mai Szent Vendel nagytemplom 1839-1841 között épült.
A parókia alapításával egy időben megépült az iskola. A mostani általános iskola 1936-bam épült. A falu mai képe az 1860-as évekhez hasonlít: az utca mindkét oldalán szalagtelkes házak állnak, tőlük északra pedig az erdőség. „
turistautak: ha kedvet kaptál sétálni
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/fmtsz/adat/technika/vertes.htm

forrás: www.gant.hu


Ha másod nincs is, csak add tovább.




Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.


Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.

Karácsonyi rege

Ady Endre :Karácsonyi rege című versével kívánok mindeninek nagyon boldog, békés ünnepeket!

Boldog karácsonyt!

 Wass Albert:

Karácsonyi versek II.





Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!


Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!


Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.


Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!


Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.


Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?


Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!


Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.


A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.


1946

Boldog mikulást!


Már csak néhány nap és megérkezik a télapó. Az óvodákban, iskolákban versekkel, szebbnél szebb műsorokkal készülnek érkezésére. Otthon, fényesítik cipőjüket, ablakba készítik és várják, vajon mit hoz a mikulás? Sikerül e meglesni, az éjjel érkező titokzatos télapót? Honnan jön? Vajon rénszarvasok szánon húzzák? És még rengeteg kérdés elhangzik gyermekeink szájából. És a felnőttek vajon tudják, ki volt az első télapó?
Szent Miklós krisztus után 245-ben Kis-Ázsiai Anatóliában született Patar városában. Gazdag család gyermeke volt. Egy nagy járvány következtében, kisgyermekkorában árva maradt, így az örökölt vagyonával a város kolostorába költözött. Iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Minden vagyonát, éhínség idején még az egyház vagyonát is a szegény emberek, és a gyerekek megsegítésére fordította. Messzi földre eljutott segítőkészségének szeretetének híre. Az emberek lassan imákba foglalták nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton a tengerészek védőszentjévé vált, mivel a viharban bátran vetette vízbe magát és mentette ki a vízbe esett tengerészeket. Szent Miklós legendája egy megtörtént esetből ered. A kolostor mellett egy elszegényedett nemes ember élt „aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el, ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa" Miklós püspök hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326. december 5-én) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. „Szent Miklós kultusza hazánkba is korán elkerülhetett mind K-i mind Ny-i befolyásra (pl. a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által). Emlékét helynevek, templomok, képzőművészeti alkotások őrzik. A kecskeméti Miklós-templom toronykeresztjén eredetileg városvédő célzattal szélkakas módjára forgott szobra (helyi neve: Pörgő Miklós, Pörgetős Miklós). Szegedi népszerűségét középkori énekek tanúsítják. A Mikulás-napi ajándékozás részben új keletű, városi eredetű szokás – osztrák kapcsolatokra utal (ablakba, cipőbe tett ajándék) Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a múlt században terjedt el. De a téli ünnepek ajándékozó lényeinek tulajdonképpen igen régi hagyományai vannak (német. Frau Holle, francia. Père Noël, orosz ’fagyapó’ ’télapó’ stb. – részint szerencsét hozó, ajándékozó, részint ijesztő, démonikus lények). Az ajándékozásnak vannak magyar paraszti hagyományai is: főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén volt ismert a Mikulás-járás; hasonló formában német, osztrák, cseh, szlovák területeken, amely részben a diákok középkori aprószentek napi „püspökválasztási” játékából ered. E szokás a XIII. századtól Mikulás napjára került; és Európa nagy részén elterjedt. A játék lényege az, hogy Miklós püspök kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket, ill. sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti. Ismert a Mikulás-járásnak olyan formája is, ahol láncos, álarcos, gyakran szalmába burkolt Mikulás ijesztgeti a gyermekeket és a fonóházbelieket. Egy 1785-ben kelt csepregi tilalom említi, hogy a papnak öltözött Mikulás kíséretével, a ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel stb. járta sorra a fonóházakat és gyóntatta az ott összegyűlt lányokat, menyecskéket. E szokás változatainak nyomaival É-Dunántúlon, a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén találkozunk. A „pap” a szoba közepén leült egy székre, körülötte helyezkedett el kísérete. Az ördög esetleg az asztal alá bújt. A litánia-paródia után a harangozó egymás után szólította a lányokat és a menyecskéket, hogy végezzék el a karácsonyi gyónást. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak. Aki a kérdésre nem felelt, elvitte az ördög„ Valószínű innen ered, hogy a gyerekek versekkel kedveskednek az érkező télapónak, és így megkaphatják az ajándékaikat. A télapó ma már jóságos és gyermekszerető és mindig van ajándéka, érkezzen az északi sarkról rénszarvasokkal, angyalokkal vagy krampuszokkal. Valljuk be, még nekünk felnőtteknek is jólesik néhány apró meglepetés, amit a cipőnkben találunk. A télapóval, ha találkozunk már talán énekelnünk nem kell ,de azért jó , ha egy versike van a tarsolyunkban.

Gazdag Erzsébet:

Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad.
"
Meseország (világos) Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt, útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték, mit kérek.

program:
Gemenci mikulás