Nógrádsáp


Nógrádsáp község Nógrád megye délnyugati szegletében, a Cserhát és a Gödöllői dombság találkozásánál, a Sápi-patak völgyében elhelyezkedő, jelenleg mintegy ezer lelket számláló település.
Nézsa felől érkezve, egy kis templom sokszögletű tornya csalogatja magához az átutazót.




A régészeti leletek bizonyítják, hogy már az Árpád-korban is laktak a templom környékén. Az első írásos említés 1219-ből származik. A középkori falu egyetlen megmaradt emléke e bájos gótikus templom.




"A templom maga eredeti középkori hangulatában maradt ránk. Már Mocsáry így ír róla 1826-ban: „Különös itten az, hogy több századok előtt épült nyoltz szegletű tornya vagyon az itt lévő R.C. templomnak; méltó figyelemre ád az okot, hogy annyi viszontagságok között is, mellyeket szenvedett Magyar hazánk, a’ maga épségében fenn áll a’ mai napig ezen torony.” Eredetileg kősisak fedte, s csak a XVIII. századi átépítése során került rá a fazsindelyes barokk hagymasisak." 


A templomot magas kőfal veszi körül. 





Alább Szent Apollónia történetét olvashatják, még olvasni is borzalom, így olvasását



csak erős idegzetűeknek ajánlom !

A templom sajnos zárva volt, de a leírásokból kiderül, "hogy a templom talán legérdekesebb képe:  Szent Apollónia megkínzását ábrázolja. A vörös háttérben egy élénkzöld ruhás hóhér látható, amint egy fogóval éppen az oszlophoz kötözött Szent Apollónia fogait tépi ki. A kép baloldalán a hóhér segédje van. A vértanú fehér alapszínű, zöld és vörös virágsorral díszített ruházata dekoratívan emelkedik ki a vörös háttérből. Érdekes a hóhér olaszos, erősen előreugró peremű fövege. 
 Szent Apollónia története a következő:

248-ban hihetetlen pompával ünnepelték meg a római birodalom ezredik évfordulóját. Egy évvel később Pannóniában, a mai Magyarország területén kiáltották ki császárrá Deciust. A katonacsászár emlékezetében még élénken élt, mély nyomokat hagyva az ünneplés, ezért úgy határozott, hogy a régi római államot mindenestül felújítja. Egy rendeletet adott ki annak érdekében, hogy mindenkit a régi római hitre való visszatérésre kötelezzen. Különösen a keresztények üldözése terén voltak véres események. Sokan azonban inkább vállalták a vértanúságot, mintsem megtagadják hitüket. Köztük volt már élemedett korú szűz, Apollónia is. A magas kort megért gazdag királylány Alexandriában lakott egy toronyban 12 szolgálójával. Egy angyal vezette el őt egy remetéhez , ki megkeresztelte, és azt a felszólítást kapta, hogy Alexandriában hirdesse az igét. Megkínzatásakor minden fogát kiütötték, megvakították, fülébe forró ólmot öntöttek, egy késsel megnyúzták, majd végigvonszolták a városon. Egy angyal azonban visszaadta a látását. Ezt követően a városon kívül máglyát gyújtottak, s elevenen megégetéssel fenyegették őt, ha nem hajlandó istenét megtagadni. A szűz tettetve az életéért esedezett, mire megszabadították kötelékeitől, ám ekkor ő inkább az önkéntes tűzhalált választva az égő máglyára ugrott és megégett." A fogorvosok védőszentjét tiszteljük benne. Egyike a 14 védőszentnek ki mindenféle fogbetegség ellen véd.


képeim:

térkép:

Aszód

A Podmaniczky-kastély Aszódon  felújításra vár. A romos kastély nem látogatható, remélem mielőbb felújításra kerül!





"A kastély egyik bejáratánál áll a két díszes oszlopon ágaskodó egy-egy egyszarvú, a Podmaniczkyak címerállata (1990-től Aszód város címerét is az egyszarvú díszíti). 







 A kaput díszítő szobrok sajnos lassan leomolnak! 




Az U-alakú barokk-copf stílusú kastély középrésze - megáldására 1721-ben került sor - egyszintes, a két emeletes oldalszárny 1772-ben készült el. A nyugati szárny dísztermének freskói Kracker János és Zách József 1776-os alkotása." 





Az evangélikus templom település fölé emelkedő dombtetőn áll. A templomhoz a Millenniumi kapun át jutunk. A kapu a Podmaniczky család füvészkertjének bejárati kapuja, mely a  XVIII. században barokk stílusban épült.







A templomot Podmaniczky I. János Antonius mesterrel építtette. 



A homlokzati tornyos,  barokk templom fölszentelésére 1727-ben került sor.




 A templom érdekessége a faragott faszobrokkal díszített oltár, valamint a márvány keresztelőmedence.





Itt hangzott el  Petőfi Sándor első költeménye a Búcsúzás.

BÚCSÚZÁS

Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,
Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem
Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni.
Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra
Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid már
Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,
Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez
Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót
S mely rosszat tettek, mi csatákba’ valának
És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged
Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.
Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja!
S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományu atyáink!
Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,
Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?
Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét
És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!
Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,
Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!
Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral
A tudományokban jártassá tenni akartál
Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!
S ti kedves helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk
Vagy nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve
És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben
Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt
Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel!
S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel
Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra
Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre,
Másik amárra megyen születése helyére, holottan
Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!
Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt
Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve
Lészünk szűlőink hajlékában, midön ekkép
Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most
Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok
Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával
Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! - O akkor
Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,
Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,
A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.
S most társim! miután végét már érte a munka,
Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,
Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel
És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!

Aszód, 1838. június

Petőfi 1835–38-ig Aszódra járt, a legjobb tanulók közt szerepelt neve. Később úti jegyzeteiben így emlékezik :
„Aszód –! –! –
Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába.
S mily eseménydús három esztendő!
Itt kezdtem verseket csinálni – –
Itt voltam először szerelmes – –
Itt akartam először szinésszé lenni.”






 A múzeum melletti kőkút:





Forrás :

térkép:

Acsa

"Acsa a Cserhát hegység lábánál, a Galga völgyének kanyarulatában, Pest és Nógrád megye határán helyezkedik el. Szabálytalan szerkezetű, halmazosan települt, kitűnő természeti adottságokat és páratlan szépségű vidéket tudhat magáénak." http://acsa.hu/

E páratlan szépségű tájon autózva egy kastély kupolájára leszek figyelmes, mely a dombtetőn magasodik. Ezt a kastélyt nem jelzik a főút mentén, meg is lep, hogy a tábla jobbra mutat és én balra látom a kastélyépületet. /A tábla az Acsaújlaki kastélyhoz irányít , ami nemrégiben lett felújítva, de erre csak később jöttem rá, így annak látogatása most elmaradt./
A főúttól pár száz méterre romos barokk kapu fogad.




Az úton továbbhaladva kiderül, a terület zárva van, így néhány kerítésen keresztüli fotóm bizonyítja, hogy itt egykor nagyon szép kastély állhatott, és remélem egyszer majd felújítva várja a látogatóit.





"A ma álló téglány alaprajzú négysaroktornyos barokk kastély részben alápincézett, kétszintes, manzárd tetős. Bejárati kapuja fölötti címeres kronosztikon szerint 1735-40 között Prónay Gábor és felesége Királyfalvi Róth Éva építtette, egyes feltevések szerint Giovanni Battista Carlone - a közeli Szirákon, Egerben és környékén működő - , itáliai építész közreműködésével. A kastély minden lakószobáját és közlekedő tereit értékes barokk és klasszicista falképek díszítették, emeleti dísztermének mennyezetét gazdag stukkódíszítés is borítja. Prónay Gábor a 18. század második felében a kastély és a templom között egy földszintes könyvtár épületet építtetett, amelyben a kiemelkedő műveltségű család párját ritkítóan értékes könyvtárát és levéltárát őrizték. A 19. század végén a barokk kastélyhoz észak felől toldalékot építettek, majd ezt a 20. század elején megtoldották. Mindkét bővítmény homlokzati architektúrája rendhagyó, de a család mentalitására oly jellemző módon, híven követi a barokk kastélyét. " forrás: http://www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/acsa_pronay_ujlak_kastely_gajavolgy/

foto: legifoto.com



A kastély melletti templom felújítás alatt:







képeim:

térkép:

Nézsa

Cserhát nyugati vonulatai között, a Nézsa-Csővári-dombságban elhelyezkedő település. Budapesttől 50 km-re, Nógrád megye délnyugati határán fekszik, közvetlenül szomszédos Pest megyével.




A falu központjában lévő kastélyt, gróf Klobusitzky István építtette 1770 körül, 1891-ben Blaskovich Miklós átalakíttatta, dr. Reviczky Tibor 1910 körül birtokolta. 






A kastélyban jelenleg általános iskola működik.





Az együtteshez tartozik a magtár és a mellette álló istálló.





Kár a "mellék"-épületekért, valamikor biztosan a kastélyhoz tartoztak. A kastély nagyon szépen fel van újítva, megállásra készteti az arra utazót. 








forrás:
http://www.nezsa.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=62&Itemid=63


Nagyobb térképre váltás