Varázslatos hegyoldalak, Kreischberg, Ausztria

Már többször jártam ott fenn, a csodálatos hegyekben, völgyekben, de folyton visszavágyom, hogy újra láthassam az egyre magasabban előbukkanó hegyes csúcsokat, a fenyvesekkel borított hegyoldalakat, az apró pici növényeket, fűszálon ringatózó apró rovarokat. Ismét hoztam sok fényképet, azoknak, akik még nem jártak ott, vagy nem tudnak elmenni, utazóknak, túrázóknak, akik még nem jártak ott, de ezután  el fognak menni, és persze magunknak, hogy emlékezzünk.

A forró  nyári napokon,  itt a hegyekben a  hőmérséklet is kellemesebb.

A magasba vezető első kilométereket kényelmesen, kabinos felvonóval tehetjük meg, majd lankás alpesi mezőkön, és néhány meredek emelkedő leküzdésével   túrázhatunk egészen a Kreischberg csúcsára:  2.002 m magasságig.

Kreischberg 2015

Ég és föld között:

A természet sziklakertje:

Fenyvesek

Lankás hegyoldalak

Alpesi mező

Képeim:

St.Lorenzen- St.Georgen ob Murau

 A Mura két partján elterülő kis településeket télen síelők lepik el, nyáron a pihenni kirándulni vágyók. Már sokadjára töltöttük itt szabadságunkat, és még mindig tud újat mutatni. A településeket összekötő fahíd, mely egyedülálló Európában, csodásan keretezi, a minden napszakban más-más arcát mutató folyóvölgynek.

A völgyekből lezúduló patakok apró kis vízeséseken robognak át, míg elérik a nagy folyót.

Minden kert és bejáró virágokkal tele.

A kis szobor tekintete mered a hegy felé, lassan benövik a növények.

A kis templom több száz éve áll ellen esőnek, napsütésnek.

étterem a "bel"-városban

És a környék divatja.

Valamikor itt nagy gazdaság működhetett.

Van, amit lassan lebont az idő.

A kis malom, ma már csak pihenőház, körülötte pisztrángos tavak.

Vízesés a Kreischberghez vezető út jobb oldalán.

Jött a gőzös :

Út a Mura partja mentén, mikor a felhők mögül kibújik a nap :

Esti fények:

Felhők születése:

Eső után:

A mesék világa

És aki nem hiszi járjon utána.....

Üdvözlet  a hegyekből!

Hauserersee, St Lorenzen ob Murau

A csodálatos tájon, a hegyek között, csodaszép túraútvonalak várják a turistákat. Könnyebb és nehezebb hegymenetek közül válogathatnak a kis túrafüzet, vagy a turistatérkép segítségével.

A  Hauserersee, egy csodaszép kis tó a hegyek ölelésében. 846 m tengerszint feletti magasságról indulunk, 1878 m magasságig megyünk. A táblákat és a piros jelzést követve egyszerű, de hosszú  túrára indulunk, teljes hossza 24,5 km.  Autóval is fel lehet menni a Simabauerhütte kereszteződésig ( 1415m), így innen már kb 5 óra alatt megtehető a körút. (Térkép) A látvány, az élmény mindent megér. Egész napos séta csodálatos hegyek között, szépséges kis patakok és vízesések mellett, friss, tiszta jó levegőn.   

Ezen a napon kissé esőre állt az idő, elindultunk hát, megkeresni a napot.  3 km gyaloglás után, még választhattunk melyik hegyre induljunk.

Kitartunk eredeti útvonaltervem mellett, és indulunk tovább az úton,  a kis tó felé. Itt még nem is gondolom, hogy ez nem lesz olyan egyszerű út, így minden apróságot lencsevégre veszek.  Eközben alaposan megdézsmáljuk az út melletti málnabokrokat.

Játszom a vízcseppekkel.

Csodálom a sebesen  rohanó, zubogó patakot.

Az apró harmatos virágot.

Az alvó pillét.

Feljebb egyre feljebb jutunk, de nem leljük a napot.

Végre kiérünk egy nagy tisztásra, itt már látjuk a köröttünk magasodó hegyek tetejét, de utunkat egy egész marhacsorda állja, fekszi. Kalandos kerülővel átjutunk a továbbvezető útra. Elérjük a tündérek tisztását, mert az volt ott, mondom néktek. Ahol a hegyi patak csörgedezett, és a bokrokon apró kék áfonyák  lapultak. Az alvó pillék táncra keltek, harang virágokon vízcseppeket leltek. Béke szigete, melyet a hegyek féltve, rejtve, körbeölelnek.

"Addig megyek, míg a szememmel látok 

Míg az egek tetejére találok 

//: Ujjaimat ködbe mártom 

Csöppent csöndben megtalálom 

Azt, amit már kimondani nem lehet ://" 

Szöveg: Unger Balázs 

Majd újra beérünk a hegyoldalán kanyargó meredek vezető ösvényre, mely újabb szépségek  felé vezet. Ez nem egy Red Wood, de lehet törplak:)

Az öreg fenyvest elhagyva, elénk tárul a kicsinyke tó.

 A Hauserersee.

Sajnos a nap nem sütött ki , de szerencsénkre az eső sem esett. Igen ezért a kis pocsolyáért másztunk ennyit, bevallom nem volt könnyű. Nekem nagyon szép. Napsütésben  a tündérek itt énekelnek, táncolnak a tavon, most pihentek, csend volt béke és nyugalom. A visszaút sem volt rövidebb, sem könnyebb. A tótól eléggé veszélyes, meredek oldalon lehet lejutni. Mert a csodás szépségek el vannak rejtve, az erdőkkel borított hegyek közé. 

A szépségekért menni kell sokszor hosszú nehéz utakon, de van, hogy csak meg kell állni, várni kicsit és meglátod, az útszélén,  a patakparton, vagy éppen fent a hegyek tetején.

 Fotók:

A hegycsúcsokon / Kreischberg

Télen a Kreischberg  lankás, és néhol félelmetes lejtői, a síelők paradicsoma. Sok-sok felvonó szállítja a hegytetőre a sport szerelmeseit. Nyáron a túrázók százai hódítják meg a csodaszép hegyoldalakat, a zöldellő sípályákon tehéncsordák legelésznek.

A kabinos felvonó szerdán és vasárnap 9 órától 16 óráig üzemel, és kirándulók százait szállítja a Kreischberg csúcsa felé. Természetesen gyalog is fel lehet túrázni, a turistaúton 11 km. Most kezdetnek a lustább változatot választottam, kihagytam a fekete sípálya lejtőit, és kényelmesen a kabinos felvonóból csodáltam a tájat. A felső állomástól már nem olyan nehéz a csúcsot elérni. Bemelegítésnek jó lesz. Még ugyan hosszú, meredek séta vár, de a látvány és az élmény leírhatatlan.  A sífelvonó kb 1800 m magasságig visz, innen kell felsétálni a széles sípályákon a Kreischberg csúcsához 2118 méter magasságra. 

Az út kb. 1500 m egyenesen felfelé. Egyre több hegycsúcs mutatkozik a távolból, nagy az emelkedő, lassú a tempóm. Felfelé menet néhány fenevad állja utunk.

 A Dinoparknál sárkányok bukkannak elő, a fenyvesben tehenek bóklásznak, s a föld közelében egy apró szöcske áll a gépem elé.  Kicsiny virágok tarkítják a legelőt, természetesen le kell fotóznom őket.

Lassan, de biztosan elérjük az első csúcsot. Valahonnan a völgyből indultunk és a felvonó a bal oldalon látható épületekig hozott. Nehéz volt a melegben, de sikerült!  :)

A Kreischbergről tovább a piros jelzésen, 1 km után elérjük a  Rosenkrazhöhe-t 2118 m.

Tovább haladva kb. 500 m után a Kirbisch csúcsot. 

A hegytető felé jövet még apró áfonyabokrok zöldítik a hegyoldalt, de a csúcs már kopár. A kereszteknél pecsét és emlékkönyv, mibe belekerül az aláírásunk, itt jártunk és remélem még lesz alkalmunk újra erre járni. Csodálatos táj, hegycsúcsok körbe, néhány távoli csúcson még hósapkát látni, és néha jeges illatot hoz a szél.

 Nemzetközi találkozó van a csúcsoknál, minden országból érkeznek turisták. 

Végre elértem egy újabb álmot, hogy fentről lássam a hegyeket, hogy kicsit lenézhessek rájuk, az apró hegyes csúcsokra, mit eddig csak fotókon láttam. Sziklás oldalalak, kőtörmelékkel, fenyvesekkel borított hegyoldalak, szigorú kopár, sziklás hegycsúcsok. Zöldellő völgyek, sárgálló legelők. Fotózok „ezerrel”, lehet nem olyan jó fotók, de elhoztam, hogy lásd, varázslat, álom, csodaszép világ.

Arra gondolok, hogy valami nem stimmel a Bibliában, mert Ádámot és Évát kiűzte a mindenható a paradicsomból, ide a földre. Ember nézz körül, ez maga a paradicsom. Csak meg kell látni a sok szépséget, a sok csodát, vigyázni kell rá óvni és félteni, mert lassan az ember magát űzi ki ebből a csodálatos Föld-nek nevezett világból!

Szerencsére szép napsütéses időnk van, a csúcsnál kellemes a pihenés, szépséggel, energiával feltöltődve visszaindulunk. 

Visszafelé útba ejtjük a víztározót, majd a Rieglerhüttében megpihenünk, ahol egy magyar fiú dolgozik, így nyelvi tudatlanságunk nem probléma. A hütte körül nagyon szép kis tó és a gyerekeknek játszópark van kialakítva. Aki nem hiszi járjon utána, de gyalog menjen !

Diavetítés képeimből: