Tihanyi séták

Vannak helyek, városok, ahová vissza kell menni, mert van ott valami, ami visszahív, visszavár. Egy hely, amelynek minden zugát szeretném megismerni, elhozni, közkinccsé tenni.  Ilyen,  ez a nagy Magyar tengerünkbe benyúló kicsiny félsziget, Tihany. Hegyek, völgyek, tavak, a kis tengerünk, minden órában más-más apró csodával  ajándékozza meg a látogatót.

A lebukó nap varázslatos fényeket borít  a tájra,

közben,  a  tó felől lassan emelkedik a pára, 

sorban kigyúlnak a fények...

Néhányan már aludni térnek....

Alszik a város, fényekbe öltözik a part...

a hold,   már alig telt arcával, a világunk  felett ragyog....

és hidat épít  a Balatonon át, a holdsugár..

és lassan eljő a harmatos reggel,

Alszik még a tó, a szél se rebben...

Álmosan kérődzik a gulya ...

 a réten egy  pipacsvirág, gondolja itt a nyár....

Tihany "ász"

A Balaton ringatja a vitorlások hadát...

 Miközben lassan őszbe öltözik a táj..

jólesne egy-két pohár ...

A tornyok messze látnak....

Levelek hirdetik, sajnos már vége a nyárnak....

Fából faragott barát, mond értünk örök imát...