Csodaszép őszi reggelen Tihanyban, a Belső-tó mellett sétálunk, elhaladunk a békésen legelésző szürkemarha gulya mellett, majd a szélmarta sziklák felé vesszük utunkat.
A tó mellett apró pillék, bogarak ízlelgetik a reggeli harmat még megmaradt cseppjeit.
A fák lassan levetik nyári zöldjüket és őszi köntösbe burkolódznak, hogy szépséges, meleg színeire emlékezhessünk, ha már levetkőztette őket a fagyos tél.
A sziklák felől, elénk tárul Tihany másik kis tava , melynek legnagyobb részét nádas borítja.
A szőlőskertek és a nádas
Tihany felé:
A főúton át, a táblákat követve, elindulunk megkeresni a barátlakásokat.
Gondoltam megleltük, de ez még nem az a ház:
A hegytetőn épült földsánc nagyobb része a kelták korából maradt ránk. Az Óvár tetejéről vékony, meredek ösvény vezet a hegy oldalán lefelé:
A hosszú gyaloglás fáradalmait a Balatoni vitorlások látványa enyhíti.
Az Óvár keleti oldalán a 20 méter magas sziklafalban számos mesterséges üreget találunk. Az un. barátlakásokat, egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr.u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak 3 látható, a többit egy sziklaomlás betemette.(1952) A látható sziklalakásokat 1994-ben állították helyre .
Képeim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése