Homokország

Az alföld déli részébe utazunk, a Móra Ferenc nevezte „ homokország”-ba. Kis falvakon haladunk át, apró kis tanyák tűnnek fel az országút mellett. Legelők, erdők, mezők, apró kis buckák tarkítják a tájat.  Gondosan tisztán tartott kis kertek termését, az út szélén árulja néhány gazda. Az eperszezon idején a finom ízletes hazai földieperből van bőséges kínálat. A Balotaszálláshoz közeli Hudák dűlőbe, a Maccabi-kupa helyszínére tartok. Itt tájfutóversenyen futunk kicsit. 

Azt gondolnák, a sík területen könnyen lehet haladni, hát a homok, az bizony kemény, izmokat edző akadály. A dűlőutakon bokáig süppedünk a finom, puha napsütés melengette homokban. Rétek, fenyvesek, nyárfák, akácosok, tölgyesek váltakoznak. Kisebb, nagyobb buckákat rejtenek az erdők, és így emelkedőkre is számíthatunk.

A legelőkön kör alakú nyárfacsoportok, árnyékot, menedéket nyújtanak a legelésző állatoknak. Egy rég elhagyott tanya területén lehetünk, a  házból már csak egy kis halom látszik, néhány vert tégla és egy kicsiny kapu, kerítésmaradék. A nap már magasan jár és madárdaltól hangos a táj. Leülök egy hatalmas fa tövében, valami hihetetlen nyugalom árad, s látom a régmúltat. Itt volt a ház, két nagy fa között, előtte kicsiny rét, hatalmas fák veszik körbe a kis paradicsomot. Valaha emberek otthona, hol a gazdasszony teregette a frissen mosott ruhát, kisgyerekek játszottak az udvaron, és Bodri hangosan figyelmeztette a váratlan látogatókat. A gazda a mezőn legeltetett, ha eljött a délidő a nagyobb gyerekek vitték kosárkában az ebédet. A nyárfák alatt leültek, apjuk a kockás terítőből kicsomagolta a kisfazekat, s kikanalazta a friss gulyást. Talán így volt, vagy mégsem, de jó itt ülni a nagy fa alatt, érezni a nyári nap kellemes melegét. Szélben meghajlott nyárfák tövében, a kidőlt fán hangyák szorgoskodnak, a zöld gyíkocska napsugárral sütteti hasát.  A réten apró pillék, apró rovarok gyűjtik a virágport. Odafenn a seregélyek etetik fiaik, lejjebb az odúban kis csuszka védi fiókáit. Sajnos észrevett, csendre inti a piciny lakókat.  Apró pillanatok a hatalmas világból, itt a puszta csendje, a béke szigete, távol a város zajától a mindennapi rohanásból.

  

Balotaszállás, 2012.05.27.