Télen a Kreischberg lankás, és néhol félelmetes lejtői, a síelők
paradicsoma. Sok-sok felvonó szállítja a hegytetőre a sport szerelmeseit.
Nyáron a túrázók százai hódítják meg a csodaszép hegyoldalakat, a zöldellő sípályákon tehéncsordák legelésznek.
A kabinos felvonó szerdán és vasárnap 9 órától 16 óráig üzemel, és
kirándulók százait szállítja a Kreischberg csúcsa felé. Természetesen gyalog is
fel lehet túrázni, a turistaúton 11 km. Most kezdetnek a lustább változatot választottam,
kihagytam a fekete sípálya lejtőit, és kényelmesen a kabinos felvonóból
csodáltam a tájat. A felső állomástól már nem olyan nehéz a csúcsot elérni. Bemelegítésnek
jó lesz. Még ugyan hosszú, meredek séta vár, de a látvány és az élmény
leírhatatlan. A sífelvonó kb 1800 m
magasságig visz, innen kell felsétálni a széles sípályákon a Kreischberg csúcsához
2118 méter magasságra.
Az út kb. 1500 m egyenesen felfelé. Egyre több hegycsúcs
mutatkozik a távolból, nagy az emelkedő, lassú a tempóm. Felfelé menet néhány
fenevad állja utunk.
A Dinoparknál sárkányok bukkannak elő, a fenyvesben
tehenek bóklásznak, s a föld közelében egy apró szöcske áll a gépem elé. Kicsiny virágok tarkítják a legelőt, természetesen
le kell fotóznom őket.
Lassan, de biztosan elérjük az első csúcsot. Valahonnan a völgyből indultunk és a felvonó a bal oldalon látható épületekig hozott. Nehéz volt a melegben, de sikerült! :)
A Kreischbergről tovább a piros jelzésen, 1 km után elérjük
a Rosenkrazhöhe-t 2118 m.
Tovább haladva kb. 500 m
után a Kirbisch csúcsot.
A hegytető felé jövet még apró áfonyabokrok zöldítik a
hegyoldalt, de a csúcs már kopár. A kereszteknél pecsét és emlékkönyv, mibe
belekerül az aláírásunk, itt jártunk és remélem még lesz alkalmunk újra erre
járni. Csodálatos táj, hegycsúcsok körbe, néhány távoli csúcson még hósapkát látni,
és néha jeges illatot hoz a szél.
Nemzetközi találkozó van a csúcsoknál, minden országból érkeznek turisták.
Végre elértem egy újabb álmot, hogy fentről lássam a hegyeket,
hogy kicsit lenézhessek rájuk, az apró hegyes csúcsokra, mit eddig csak fotókon
láttam. Sziklás oldalalak, kőtörmelékkel, fenyvesekkel borított hegyoldalak,
szigorú kopár, sziklás hegycsúcsok. Zöldellő völgyek, sárgálló legelők. Fotózok
„ezerrel”, lehet nem olyan jó fotók, de elhoztam, hogy lásd, varázslat, álom,
csodaszép világ.
Arra gondolok, hogy
valami nem stimmel a Bibliában, mert Ádámot és Évát kiűzte a mindenható a
paradicsomból, ide a földre. Ember nézz körül, ez maga a paradicsom. Csak meg
kell látni a sok szépséget, a sok csodát, vigyázni kell rá óvni és félteni,
mert lassan az ember magát űzi ki ebből a csodálatos Föld-nek nevezett
világból!
Szerencsére szép napsütéses időnk van, a csúcsnál kellemes a
pihenés, szépséggel, energiával feltöltődve visszaindulunk.
Visszafelé útba
ejtjük a víztározót, majd a Rieglerhüttében megpihenünk, ahol egy magyar fiú dolgozik,
így nyelvi tudatlanságunk nem probléma. A hütte körül nagyon szép kis tó és a
gyerekeknek játszópark van kialakítva. Aki nem hiszi járjon utána, de gyalog menjen !
Diavetítés képeimből:
