A Podmaniczky-kastély Aszódon felújításra vár. A romos kastély nem látogatható, remélem mielőbb felújításra kerül!
"A kastély egyik bejáratánál áll a két díszes oszlopon ágaskodó egy-egy egyszarvú, a Podmaniczkyak címerállata (1990-től Aszód város címerét is az egyszarvú díszíti).
A kaput díszítő szobrok sajnos lassan leomolnak!
Az U-alakú barokk-copf stílusú kastély középrésze - megáldására 1721-ben került sor - egyszintes, a két emeletes oldalszárny 1772-ben készült el. A nyugati szárny dísztermének freskói Kracker János és Zách József 1776-os alkotása."
Az evangélikus templom település fölé emelkedő dombtetőn áll. A templomhoz a Millenniumi kapun át jutunk. A kapu a Podmaniczky család füvészkertjének bejárati kapuja, mely a XVIII. században barokk stílusban épült.
A templomot Podmaniczky I. János Antonius mesterrel építtette.
A homlokzati tornyos, barokk templom fölszentelésére 1727-ben került sor.
A templom érdekessége a faragott faszobrokkal díszített oltár, valamint a márvány keresztelőmedence.
Itt hangzott el Petőfi Sándor első költeménye a Búcsúzás.
BÚCSÚZÁS
Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,
Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem
Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni.
Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra
Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid már
Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,
Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez
Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót
S mely rosszat tettek, mi csatákba’ valának
És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged
Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.
Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja!
S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományu atyáink!
Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,
Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?
Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét
És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!
Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,
Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!
Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral
A tudományokban jártassá tenni akartál
Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!
S ti kedves helyek, ahol számt’lanszor mulatoztunk
Vagy nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve
És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben
Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt
Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel!
S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel
Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra
Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre,
Másik amárra megyen születése helyére, holottan
Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!
Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt
Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve
Lészünk szűlőink hajlékában, midön ekkép
Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most
Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok
Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával
Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! - O akkor
Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,
Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,
A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.
S most társim! miután végét már érte a munka,
Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,
Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel
És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!
Aszód, 1838. június
Petőfi 1835–38-ig Aszódra járt, a legjobb tanulók közt szerepelt neve. Később úti jegyzeteiben így emlékezik :
„Aszód –! –! –
Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába.
S mily eseménydús három esztendő!
Itt kezdtem verseket csinálni – –
Itt voltam először szerelmes – –
Itt akartam először szinésszé lenni.”
A múzeum melletti kőkút:
Forrás :
térkép:
