Hol jártam?
Tündérországban, jégkirálynő birodalmában, a mesék erdejében, a zúgó patakok völgyében. Ott, ahol a hegyeket kettészeli a Mur és a hegyek mögül kibúvó nap tavaszt varázsolt a déli hegyoldalakra. Hol a Mur egyik oldalán a tél, hóval borította a tájat, a folyótól északra pedig, tavasz tündér élesztgette az alvó világot. Ott, hol az olvadó jégcsapok alatt, zöldellenek a fűszálak, s hajtanak az eperlevelek. Ott, hol a gyors sodrású hegyi patakok, vízesések zubogtak, és a megfagyott jégcseppekből csipkefüggönyt épített a tél, a még álmos fűszálak köré, és rajtuk csillogott, tündértáncot járt a napsugár. És fent a hegyen, hol puha hótakaró fedte az erdőt, és a fák ágai roskadoztak a hó alatt. Ott, hol felhő borította a völgyeket, és a hegycsúcsok fölött, a felhők tetején mindig kék az ég. Egy csodálatos világban, a hófödte csúcsok között.
Ausztriában, Murau környéke télen, nyáron kínál
kikapcsolódási lehetőséget. Bár télen főleg a sísport szerelmesei keresik fel a
vidéket. A Kreischberg hegyoldalain különböző nehézségű pályákkal várják a sport
kedvelőit.
Akik nem tudnak síelni, azok sem
maradnak élmény nélkül, a kabinos felvonóval feljuthatnak kb. 1600 méter magasságba,
ahol hütték, pihenőhelyek nyújtanak menedéket az esetleg átfázott síelőknek,
sétálóknak. /a felvonó használat: turistáknak 11 E+ 3 E, amit visszaadnak a belépőkártyáért/
Ha valaki nem tud németül, az sem okoz problémát, a nagyon
kedves vendéglátók mindent elkövetnek, hogy megértsék kérdéseink. Vagy
kérhetünk hazai segítséget, mert magyarokkal teli a hegytető. A Riegler Hüttében
is találkoztunk magyar pincérfiúval, így nem volt gondunk ebédet kérni. A
gőzgombóc, a helyi, hegyi finomság mákkal és vanília szósszal kihagyhatatlan
csemege.
A hegyi túránk a nagy hóban, a sífutópályán kezdődött, a piros
jelzésen egy órányi kényelmes séta. A havas fenyők között meseországban
sétálgathattunk.
A fenyők az égig érnek, csak nyúlnak egyre magasabbra, mintha el
akarnák érni a napot. Felfelé, hogy láthassák az eléjük táruló csodálatos
hegytetőket, és ahol elfogy az erdő, jut nekünk is a csodálatos látványból.
A szemközti hegyek frissen havas csúcsa, mint a porcukrozott habcsókok,
emelkednek a felhők fölé.
Persze néha elmerülök a mély hóban, mert hát ez egy
szépen lesimított sífutópálya, és sílécekkel kellene haladni, de ha tavasszal a
fekete sípályán túrázok a hegyre fel, akkor most, hát persze, hogy kell egy kis
nehezítés.
A 19-es számú sípályán felsétálhattunk egészen a víztározóig, a
kilátás csodaszép és vakítóan ragyogott a nap.
Itt kell haladni a babakocsival:)
A madaraim:
A felvonó kabinból csodálatos a kilátás, a film nem adja vissza azt a szépséget, amit ott tapasztaltunk, de ízelítőnek, kedvcsinálónak talán megteszi. :-)
A képeim a hegyről:
térkép:
