Török kori Történelmi Fesztivál
2015. május 22-24
A fesztivál ideje alatt bőven akadt látnivaló a Tatára látogatóknak.
Megcsodálhattuk a hagyományőrző csapatok korhű jelmezeit, bepillanthattunk a katonai táborokba, részt vehettünk a vásári forgatagban. Láthattuk több hagyományőrző csapat, izgalmas korhű játékát, bemutatóját.
"1597. május 23-án a holdat felhők takarták el, és a vacogtató széllel érkező tavaszi eső illatát párologta vissza a környező mocsaras vidék. Ekkor esett meg, hogy két töröknek álcázott katona kért védelmet a Tatai végvár Oszmán kapuőreitől, úgymond a portyázó hajdúkkal szemben. … néhány száz méterrel távolabb, az éj leple alatt addigra már csendben felsorakozott a Pálffy Miklós vezetésével érkező Magyar, Német, Spanyol és Vallon alakulatokból álló közel 3 000 fős sereg, hogy azután csellel, na megy egy különleges hadászati eszköz, a patara bevetésével visszahódítsák ezt a fontos várat a töröktől." A csellel sikerült az őrök figyelmét elterelni, majd egy nagy durranással megkezdődött a vár visszafoglalása."
"Mivel a vár bevételének alapfeltétele a kapu berobbantása volt, az első legfontosabb feladat a petárda gondos elhelyezéséhez szükséges idő biztosítása volt. Ez a kényes és tegyük hozzá kockázatos feladat a törökül kiválóan beszélő Rácz Illésre és két kipróbált lovasára hárult. A török ruhába öltözött katonák bátran fellovagoltak a vár hídjára és szóba elegyedtek az őrséggel. Elmondták, hogy Győrből Budára küldték őket élelmiszerért. Most visszafelé tartanak, de mivel már hosszú ideje úton vannak, arra kérik az őrséget, hadd pihenjenek meg a vár alatt. Mivel Győrben valóban nagy hiány volt élelmiszerben, s a hajdúk is gyakran portyáztak Tata körül a kapuőrség nem találta sem szokatlannak, sem gyanúsnak az éjszaka közepén felbukkanó látogatók kérését. Miközben e beszélgetés zajlott Bernstein és emberei feltolták a vár hídjára azt a négykerekű kocsit, amelyre a petárdát rögzítették. Mivel éjszakára a vár csapóhídját felhúzták, a petárdát csak úgy tudták a kapuhoz illeszteni, ha valahogy áthidalták az állandó híd és a kapu közötti rést. Erre szolgált ez a speciálisan megépített hosszú kocsi, amelynek elülső részére a petárdát, a hátsóra pedig egy megfelelő ellensúlyt rögzítettek. Így, jóllehet az elülső rész a petárdával már a várárok fölött „lebegett”, a kocsi, a hátsó részen elhelyezett ellensúlynak köszönhetően nem vesztette el egyensúlyát, s nem zuhant az árokba."
"A török kapuőr nem értette ugyan minek hoznak egy szekeret a hídra, de Pálffy lovasai megnyugtatták, csak azért van erre szükség, mert félő, hogy a kóborló hajdúk az éjszaka sötétjében még elragadják tőlük az értékes élelmiszert. Nos az éjszaka valóban sötét, az őr pedig igen álmos lehetett, mert már csak akkor fújt riadót, mikor Bernstein meggyújtotta a petárdát."
"A petárda rendkívül egyszerű elven működött. Egy harang alakú, vastag falú bronz öntvényt lőporral töltöttek meg, s egy kb. arasznyi vastag, erősen megvasalt falapra kapcsok, csavarok segítségével szilárdan felerősítették. A fegyvert a berobbantandó kapura akasztották, és begyújtották. A töltet égése során keletkező hatalmas nyomás a falapot a szó szoros értelmében keresztüllőtte a kapudeszkákon. A gyakorlatban azonban a petárda elkészítése és alkalmazása komoly szakmai ismereteket és rengeteg tapasztalatot követelt meg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése