 |
St. Lorenzen ob Murau, Lorenzikirche, Lőrinc templom
A román kori templom a XVII.-XVIII. században különleges a fából
készült, festett, fagerendás mennyezetet kapott,
melyet különböző mintákkal, sablon segítségével festettek. A gótikus szobor, a
barokk főoltár, a két nagyon különböző stílus a gótika és a barokk harmonikus
egybeolvadását példázza.
A templom kincse az 1306-ból származó
gyóntatószék, az egyszerű égetett felirat tanúskodik eredetéről. A gyóntató a
székben ül, mellette egy kicsiny helyre térdelhet a bűnbánó, atyai
feloldozásért. A templom belső falát
falfestések, freskómaradványok díszítik.
A bejárat felett láthatunk egy nagyon régi bejárat maradványát és az ajtó
mellett kőfaragást.
Szent Lőrinc
"Szent
Lőrinc vértanú diákonus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé
tartozik. A szentmise római kánonjában is helyet kapott, s a régi római
naptárban kiemelt ünnep volt vértanúságának napja. Életéről azonban semmi,
haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk."
"Annyi
azonban kétségtelen, hogy Lőrinc diákonus kapcsolatban állt Sixtus pápával, és
vértanúságuk közvetlen egymás után történt. Az is beleillik a történeti
összefüggésbe, hogy Lőrinctől az Egyház kincseinek kiadását követelik, hiszen Valerianus
és pénzügyminisztere szemet vetett az Egyház vagyonára."
"Lőrinc mint
diákonus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fődiákonus
volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények
lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy
sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is
visszaadta.
Mikor
letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte
ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a
kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor
elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért
a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a
kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel,
és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!'' A bíró úgy
vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak.
Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt még egy
lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet:
,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!'' A győztes válasza
így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben
úszik!'' Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. -- A
hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat így
nevezte el: ,,Lőrinc könnyei'' "
Ez Szent Lőrinc legendája, aki a borzalmas, sötét középkor áldozata. Miért találkozunk nyugat felé ennyi nevére keresztelt településsel, neki szentelt templommal, annak számomra egészen érdekes magyarázata van :
"Lőrinc
hosszú időn át a leginkább tisztelt szentek közé tartozott. Amikor I. Ottó
császár 955-ben Augsburg mellett Lech mezején győzelmet aratott a kalandozó
magyarok felett, éppen augusztus 10-e, azaz Szent Lőrinc ünnepe volt, ezért
tisztelete nagyon fellendült német földön."
forrás:
Az főút menti kápolna St. Lorenzen ob Murau:
térkép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése