Gyenesdiás a Balaton észak-nyugati partján, Keszthely mellett található. Utazásom ismét egy tájfutóversenyre vezet, mely a Keszthelyi-hegység Gyenesdiási területén került megrendezésre.
Gyenesdiáson, Nagymezőre a Keszthelyhez közeli körforgalomból a hegyek felé haladva érhetünk el. A hegyek között nagy meglepetésünkre egy igen kulturált, tiszta, kellemes kirándulóhely fogad. A toalett és a tábori mosogató tisztaságát bizony nagyon sok egyéb közösségi intézmény is megirigyelheti. Köszönet érte! A nagyréten padok, tűzrakó-helyek, játszótér fogadja a kirándulókat. A központi építmény társasági rendezvények lebonyolítására is alkalmat ad. Éppen egy cég jó hangulatú családi hétvégéje zajlott, de emellett békésen elfértek a tájfutó verseny résztvevői is. A rétről számos, különböző nehézségű túraútvonal indul a hegyekbe. Az erdei tornapálya 16 állomással, 1300 méteren várja a próbát tevőket.
A Balatoni panoráma megtekintését két kilátó is biztosítja. A közelebbi, Festetics kilátóhoz, kicsit meredek út vezet, de a látvány mindenért kárpótol.
Utam során megismerhettem a Nagy - Messzelátóhegy meredek hegyoldalait, élvezhettem a hegytetőről a csodaszép kilátást. A sűrű, szedres bozótosban, néhol mérgelődve kérdeztem magam: - normális vagyok? Majd az utolsó néhány emelkedőnél bebizonyosodott valóban nem, ilyen emelkedőt megmászni ebben a kánikulában. A tájfutásban csak a rajt és a cél ugyanaz mindenkinél, útközben van néhány kötelező állomás, olyan mint az élet. Az utat magunk választjuk, hol könnyebbet, hol nehezebbet. Akadnak egyszerű ösvények, melyek egyenesen vezetnek, kacskaringós, bozótos útvesztők, és mindig rajtunk áll melyiket választjuk, hogy elérjük a következő állomást. Egy rövid utazás a természetben pontról- pontra, minden elágazásnál újabb lehetőségek tárulnak elénk. Az út során sok ismerőssel találkozunk, összefutunk egy kis időre. A pályánk összeér, kicsit együtt haladunk, majd újra szét.
Találkozom eltévedt versenyzővel, ki tanácsot kér:
- Már nem tudom, miért mentem arra – meséli - de láttam őzet, rókát! Még sosem találkoztam így erdei állatokkal!
- Hát látod! Minden kitérőnek oka van! Lehet, azért kellett arra menned, hogy láss! Hogy felfedezd az erdő csodáit, és élvezd az utazást! - mondom én, majd útbaigazítom, merre menjen tovább.
Később, nekem lesz szükségem támaszra, és gyorsan jön a segítség. Néhány szóbeli biztatás a szederindákkal beszőtt meredek nyiladékban, erőt ad. Kicsi lányka a hegyoldalban tétovázik, majd úgy dönt, velem biztonságban lesz. Elindulunk lefelé egy nagyon veszélyes oldalon, a talaj helyenként kicsúszik lábuk alól, minden fát megölelünk. Alattunk az út, amelyet keresünk. Ritkán rohanok, lassan haladok, élvezem a kirándulást. „Életünk egy folyamatos utazás. A táj az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás.” –jutnak eszembe Coelho sorai. Nem a vége a fontos, hanem, hogy élvezd az utad miközben megvívjuk a sok csatát.
Valóban folyamatosan utazunk. Most, éppen az erdőben, nagy hegyek között. Szeretem a fák lombját, a madarak csacsogását, a gyűjtögető rovarok táncát. Őzek, szarvasok vágtáját, a békés csendet, a napsütést, s a szomjoltó esőt, mely most nagyon megkíméli a földet. Élvezem hegytetőkről a kilátást. Segítővé válunk, ha kell, és csapatjátékossá verődünk az utolsó meredek oldalon. Már nincs messze a cél, a feladat erőfeletti ebben a hőségben, de megoldjuk és kisebb társaságban haladunk tovább. Majd látom, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell, a hegyoldalban, a jelleghatáron. A fenyves erdő szépen vezet, majd a szintvonalon haladva elérjük a következő állomást, és még egy próba, azután irány csak lefelé. De a végén, még keresztülvágok a bozótoson, miért épp ott? - nem tudom. Mivel „egy bolond százat csinál” a lányok jönnek utánam, hogy még utolsó erőnket kiadva lassan kocogjunk a célig. Az erő, a kitartás, a lélek különös próbája, majdnem két órában, mint az élet, csak ez kicsiben. A célban, szerencsére csak ennek a kirándulásnak van vége. A vonatunk továbbindul, hogy még sok–sok új utat, ösvényt, lehetőséget tárjon elénk, hogy újra, és újra nekivágjunk megvívni Nemes Harcunkat.
Kedves Olvasó!
Gyere velem a következő állomásomra: Gyenesdiásra a Bringatanyára, ahol nagyon finomakat eszünk, majd továbbsétálunk Gyenesdiás díszparkjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése