Egy álmom valósággá vált. Ott jártam, hol mindig kék az ég, friss, tiszta a levegő, zöldben pompáznak a legelők, s májusban a hegycsúcsokon még vakít a hó.
Csodálatos kisvárosok, települések, minden idegenre ráköszönnek, s mosolygósak az emberek. Szinte pár nap alatt otthon éreztem magam.
Hosszú készülődés, izgalom, várakozás előzte meg az utat. Ausztriában csak vonattal átutazóként jártam, a táj a vonatból is elvarázsolt.
Bevallom kicsit féltem, mert nyelvtudásom sajnos csak néhány szóra terjed. Megpróbáltam a lehető legtöbb információt, a látnivalókról, lehetőségekről még itthon beszerezni.
I.Az út
Budapestről indulva Bécs felé haladtunk. Kedves barátaimmal utaztam, kiknek ezt a nyaralást köszönhetem. Magdi vezette az autót, Zsigu és én navigáltuk. Szegény Magdus, két szövegelő utassal, nem volt könnyű helyzetben. Bevallom kicsit féltem, nehogy eltévedjünk a sok sáv között, de a táblák segítségével nagyon szépen lehetett haladni.
Innen még hosszú volt az út, de egyre csodálatosabb. Lassan előbukkantak a hófödte hegyek, s barátaimmal, mint a gyerekek nem győztük figyelmeztetni egymást: Odanézz! látod ! Havas a hegycsúcs! Kis templom a dombtetőn! Ott egy vár! Alagút vigyázz! Húzd be a fejed!:-)
A hosszabb, rövidebb alagutak egymás után következtek, kicsit unalmasak, de nagyszerű megoldás a hegyen való gyors átjutásra.
Két óra tájban már Judenburg városkához érkeztünk. A város szélén ipartelepek, boltok, benzinkutak. Az eleredő eső ott tartózkodásunkat rövidre szabta. Így egy rövidke séta a lábak felfrissítésére, majd indultunk tovább. Schefflingnél jobbra fordultunk, a 96-os útra Murau felé.
Az igazi csoda talán itt kezdődik, az autóút a völgyben halad. Jobbra, balra meredeken nyújtóznak a még itt-ott hófödte hegyek, s a mélyben sebesen rohan a patak.
Délutánra megérkeztünk szálláshelyünkre, St Lorenzen ob Murau-ba, a Kreischberg lábánál lévő szállóba. Az utazás kissé elfárasztott mindhármunkat, de még egy kis esti séta, s nem maradhatott el.
A környék télen a síelők paradicsoma. Van itt sífelszerelés kölcsönző, a felvonó a hegy lábától indul, hütte áll a gerincen. Csábító a meredek hegyoldal, s vonzó a hegycsúcs. A hóból még tudtunk néhány hógolyót gyúrni, de már hócsatára nem való.
A kisvonat megállójánál, a Tourinform irodánál többféle magyar nyelvű prospektust sikerült beszerezni, ez megkönnyítette napi programjaink szervezését.
II. nap
Schöder—Tamsweg
Az időjárással mondhatom szerencsénk volt, kissé borongós, de kellemes időben indultunk Schöder felé.
-->
A Grünfelsi vár
”A korábban I. Ulrich von Liechtenstein tulajdonában álló várat 1269-ben Ottokar von Böhmen leromboltatta, majd II. Otto von Liechtenstein a XIV. században újjáépíttette. Még ma is látható a vártemető, a lakóházak romjai.”
A városban a folyó partjait több helyen hidak kötik össze, említésre méltó a Mursteg fahíd.
A 1995-ben épült hídon nem szépsége, hanem az onnan elénk táruló kép miatt érdemes átsétálni.
A város közepét egy jellegzetes masszív kőhíd köti össze, mellette lépcsőkön le lehet jutni a folyópartra, s a híd alatt a nagy kövön egy kecses bronzszobor emelkedik.
A parton sétálva egy érdekes épületre lettem figyelmes, a régi házra egy nagyon modern felső szint van építve, s jó időben az ablakok a ház elé ereszkednek.
A kávézó terasza a múlt, jelen, s jövő érdekes találkozása. Számomra kicsit kiütközik környezetéből, túl modern, de valahogy mégis belesimul, s a város érdekes pontja lesz.
A vasút:
A keskeny nyomtávú vasút első útja 1894-ben volt. A régió különleges attrakciója a gőzmozdonyos kirándulás. Aki befizet még mozdonyvezetővé is válhat. Én maradtam a hagyományos vasúti közlekedésnél, a Murau és Tamsweg között vonattal megtett út, így is hatalmas élmény maradt. A völgyben nagyrészt a folyóparton vezet a pálya, alattad a folyó fent a hegyek. A vasút mellett halad a kerékpárút. (Jó lett volna végig bringázni az úton a folyó mellett, de ezt majd legközelebb.)
V. nap
Murau-Laßnitz-St.Lambrecht
Murauból autóval jutunk el St.Lambrecht–be. „A St. Lambrechti apátság. A Kolostor-séta alkalmával bepillantást nyerhetünk a bencés rend világába, történetébe, gazdasági és más világi feladataiba. A különös világ kilendíti az embert az átlag hétköznapokból. A művészeti gyűjtemény kiváló bizonyítványt nyújt a XV.-XVI. századból származó freskófestészetnek. Megcsodálhatunk még más műemlékeket a barokk és a rokokó stílusból. A St.Lambrecht-i Kolostorba látogatókat madármúzeum, egy népművészeti gyűjtemény, kolostori körséta csalogatja.”
Az eső megakadályozta kirándulásunkat. A Grebenzeni Naturpark felfedezése elmaradt.
Visszafelé Steirisch- Laßnitz-nél egy fából készült motor, s a mellette kialakított park megállásra invitált.
Horgászparadicsomra bukkantunk, kellemes kis horgásztó, játszótér nyújt kellemes kikapcsolódási lehetőséget a kirándulóknak.
A vendéglőben "isteni" a sült pisztráng, szerencsére nem nekünk kellett kifogni.
VI.
St. Lorenzen ob Murau
A kis falu Stájerország észak-nyugati részén, a napfényes Felső-Murau völgyében, a Kreischberg lábánál található, Murautól kb. 6 km-re északra
St Lorenzen ob Murau a pihenés szigete. Télen síparadicsom. Nyugalom, békesség áradt. Minden, amit szeretek a természetben itt egy helyen megtaláltam. Vízesésekkel tarkított patakok ömlenek a Mur folyóba, a meredek hegyek tetején még fehérlik a hó, s az erdők, legelők a zöld legfinomabb árnyalataiban pompáznak a hegyoldalakban. A kis falucskában hatalmas sétákat tettem. A szépen ápolt kertek, házak, friss tiszta levegő és nagyon barátságos emberek.
Itt található Európa legnagyobb tartópillér nélküli fahídja. A St.Georgent és St Lorenzent összekötő híd a stájer faépítészet mesterpéldánya. Csodálatos építmény. Ha autóval áthalad az utazó, észre sem veszi micsoda mesterművön gurult át. A naplemente csodálatos fényeket biztosított a délutáni sétákhoz, de még felhős időben is festménybeillő látvány fogadott a folyó körül.
VII. nap
Kreischberg
Az utolsó nap: hegyi kaland.
Már az első napon eldöntöttem, felmegyek a hegyre. Érdeklődtem a recepción, ha oda felmegyek, látom a hegyek tetejét?
A hölgy mondta,- hát, igen onnan már mindent látni.
Pénteken végre kisütött a nap. Zsigu és Magdi nagyon aggódott: jól vagy te gyerek? Ne menj fel! Jön a jeti! Kitöröd a bokád! Stb. Nagyon jókat kacagtam mennyire féltettek:)
Nekivágtam, iránymenetben fel egyenesen a hegyre. Gondoltam nem a túraúton megyek, a tábla szerint: 5 óra gyalog. Én a sífelvonó alatti utat választottam, gondoltam biztosan rövidebb.
Szép a kilátás, talán a vadak se járnak.
Nagyon meredek?
Talán , de különben is, mi az egy „tájvánszorgónak”:)
Hát megtudtam !:)
A fényképekkel nem tudtam érzékeltetni, hát nagyon, nagyon meredek:) Néhány helyen másztam, úgy igazán , négykézláb. A házak, falvak egyre törpültek mögöttem.
A csodálatos havas hegytetők sorban bukkantak elém a hegy mögül, s elértem a szállóból látott csúcsot. Végre, hát ez nem is volt veszélyes. S fejem felfelé emelvén látom ám a pályának ez nem a vége. Itt ez a hegynek még nem a teteje, bukkan egy útsávnyit aztán újra fel.
Te jó ég ! hol a vége?
Majd, egy kényelmes lankás szakaszt találtam. A térképen jelölt útszakaszon folytattam utam, mert a felvonó alatt, már nem lehetett tovább haladni, annyira benőtte a bozót. Csak mentem, mentem. Végre épületekhez értem, a sífelvonó tetejéhez, egy nagy építmény rendszerhez érkeztem. /ez két és fél óra felfelé menet volt/
Itt elkeseredtem, a hegytetőket nem látom a fáktól, a sípálya tovább megy és még mindig, igaz laposabban, de még hosszan fel- fel előre. Már hóban, vízben mászkáltam, mert a hó olvadt és szinte szivacsszerű fűben cuppogott a bakancsom:) Sehol egy lélek. Majd a ház mögül egy kíváncsi kecskecsorda, felém vette az irányt. Hát tudom egy kecskétől még nem kell megijedni, no de ez egy kisebb csorda! No, de tudnak magyarul és a két bak oly ugrálásokat, öklözéseket produkálva haladt, úgy gondoltam a magyar nyelv oktatásába ma nem kezdek, és a velük való ismerkedést inkább elhalasztom:)
Leültem a sífelvonók lépcsőjéhez. Gondoltam, ha mégis ismerkedni akarnak, itt beugrom a kerítésen:)
Alig feladták szándékukat, s megpihentem, a nevetés hangosan tört ki belőlem. Egy csüngőhasú dagadt malac "vágtázott" a csorda után, s közben fejét rám emelve vadul röfögött:)) Malac nyelven talán : ki vagy, mit keresel itt?
ismételte:)
Azt tudom, hogy hatalmasat nevettem ezen, majd azon, hogy a hegy tetejére másztam egy jóízű nevetésért.
Aztán csak ültem, pihentem. Próbáltam lányomnak sms-t küldeni, messzi még a csúcs? Ő már síelt itt, jó lett volna egy kis bátorítás, de sajnos nem válaszolt. Magamhoz vettem egy kis elemózsiát, folyadékot. Néztem az előttem hosszan elnyúló sípályát, s érezvén lábaimban a remegő fáradtságot, bakancsomban a nedvességet, feladtam. Ennyire mégsem vagyok megszállott:) Megfordult a fejemben az is, ha ennyi házi "vadállattal" találkozom itt fent a hegyen, lehet kutya is őrzi a tanyájukat ,mint a városi templomot, s ez volt a legvisszafogóbb gondolat. Közben barátaim sms-e is megérkezett:
hol vagy már ? siess kész az ebéd:)
Válaszoltam: megvagyok, a jetivel még nem találkoztam, de röpke két óra múlva lent leszek:)
Így hát visszafelé vettem az irány, a már ismert úton meredeken lefelé a síelők fekete pályáján. A síelést még nem próbáltam:) a felvonó felviszi őket, aztán lécre szállnak, s lecsúsznak. Félelmetes ez a mélység, s ha hozzágondolom a sebességet… húúú… De oly gyorsan leszáguldozni, mi értelme? Gyalog sokkal izgalmasabb, a látvány csodálatos, minden apróság érdekelt. Sziklák, kidőlt fák, virágok, rovarok, s minden kincset fényképezőgépembe rejtek. Hazavigyem, s megmutathassam szüleimnek, a sok szépet, mert ők ezt már csak fényképről nézhetik.
A térdem, combjaim kissé megviselődtek a kalandom során, de hihetetlenül jóleső izomlázat éreztem. Bár a csúcsot nem értem el, saját erőtlenségem, s korlátaim nem győztem le, mégis elégedett voltam teljesítményemmel.
Kell, hogy néha eljussunk a hétköznapokból, talán a hegyre. S az út során magányosan, leküzdve apró félelmeink, s a lelkünkben kevergő gondolatok had vívjanak csatát. Felcipeljük gondjaink, bánataink, s a tiszta friss szélben messzire engedjük azokat. S az út során meglátod milyen aprók, s tehetetlenek vagyunk a világ tetején, mint fűszálon a csöppnyi darázs.
És meglátod élni jó, az élet szép, s a Föld Uránál, a Természetnél nincs hatalmasabb, szebb, s csodálatosabb.
Még délután, a csodás naplementében, Magdival újra bejártuk a falut. Az idő egyre gyorsabban szaladt, s folyton azon járt az eszem, de jó volna még itt maradni, az idő rohanását kicsit megállítani.
Csoda nem történt. A lottót nem nyertem meg, hogy maradhassak, de már tudom, hogy hol az a hely ahová mindig vágyakozni fogok. Hát ez Ausztria!
A kirándulásom során készített képek albuma:
http://hegyenvolgyon-hajni.blogspot.com/2010/05/ausztria.html
Érdekességek, linkek:
Képek az interneten Tamswegről:
http://www.tamsweg.at/index.cfm/DICEID/9/LGID/1/PGID/1206/Bildergalerie
Érdekességek koncert és videó, képek a tamswegi Szent Leonard szentélyből:
http://www.kirchenkonzerte.com/video.html
http://www.kirchenkonzerte.com/eindruecke.html
Gőzmozdony
http://www.youtube.com/watch?v=jUluFxBVnqQ&feature=player_embedded#
Sámson ünneplése
http://www.youtube.com/watch?v=PIe20-CnWew
Famúzeum
http://www.holzmuseum.at
Club hotel
http://www.clubhotel-kreischberg.at/
Virtuális túratérkép
http://www.freizeitkarte.at/
Útvonalaink:
525 km -Budapest--M1 –A4—A23 –Gracz felé—A2 irány—A2---Bécsújhely—A2---S6—autópályára, Semmering--Kapfenberg--Bruck –Leoben—itt már S36 az útjelzés-- Judenburg után Schefflingnél -- jobbra 96 –os út Murau felé.
Schöder: /Murau-- 2. körforgalomnál-- északra-- kb12 km –96-os útról jobbra--Schöder/
Turracher Höhe :/Murau felől—Predlitz útelágazásnál balra—Turrach /
Murau-- Steirisch-Laßnitz - -St.Lambrecht
