Egy álmom valósággá vált. Ott jártam, hol mindig kék az ég, friss, tiszta a levegő, zöldben pompáznak a legelők, s májusban a hegycsúcsokon még vakít a hó.
Csodálatos kisvárosok, települések, minden idegenre ráköszönnek, s mosolygósak az emberek. Szinte pár nap alatt otthon éreztem magam.
Hosszú készülődés, izgalom, várakozás előzte meg az utat. Ausztriában csak vonattal átutazóként jártam, a táj a vonatból is elvarázsolt.
Bevallom kicsit féltem, mert nyelvtudásom sajnos csak néhány szóra terjed. Megpróbáltam a lehető legtöbb információt, a látnivalókról, lehetőségekről még itthon beszerezni.
I.Az út
Budapestről indulva Bécs felé haladtunk. Kedves barátaimmal utaztam, kiknek ezt a nyaralást köszönhetem. Magdi vezette az autót, Zsigu és én navigáltuk. Szegény Magdus, két szövegelő utassal, nem volt könnyű helyzetben. Bevallom kicsit féltem, nehogy eltévedjünk a sok sáv között, de a táblák segítségével nagyon szépen lehetett haladni.
Innen még hosszú volt az út, de egyre csodálatosabb. Lassan előbukkantak a hófödte hegyek, s barátaimmal, mint a gyerekek nem győztük figyelmeztetni egymást: Odanézz! látod ! Havas a hegycsúcs! Kis templom a dombtetőn! Ott egy vár! Alagút vigyázz! Húzd be a fejed!:-)
A hosszabb, rövidebb alagutak egymás után következtek, kicsit unalmasak, de nagyszerű megoldás a hegyen való gyors átjutásra.
Két óra tájban már Judenburg városkához érkeztünk. A város szélén ipartelepek, boltok, benzinkutak. Az eleredő eső ott tartózkodásunkat rövidre szabta. Így egy rövidke séta a lábak felfrissítésére, majd indultunk tovább. Schefflingnél jobbra fordultunk, a 96-os útra Murau felé.
Az igazi csoda talán itt kezdődik, az autóút a völgyben halad. Jobbra, balra meredeken nyújtóznak a még itt-ott hófödte hegyek, s a mélyben sebesen rohan a patak.
Délutánra megérkeztünk szálláshelyünkre, St Lorenzen ob Murau-ba, a Kreischberg lábánál lévő szállóba. Az utazás kissé elfárasztott mindhármunkat, de még egy kis esti séta, s nem maradhatott el.
A környék télen a síelők paradicsoma. Van itt sífelszerelés kölcsönző, a felvonó a hegy lábától indul, hütte áll a gerincen. Csábító a meredek hegyoldal, s vonzó a hegycsúcs. A hóból még tudtunk néhány hógolyót gyúrni, de már hócsatára nem való.
A kisvonat megállójánál, a Tourinform irodánál többféle magyar nyelvű prospektust sikerült beszerezni, ez megkönnyítette napi programjaink szervezését.
II. nap
Schöder—Tamsweg
Az időjárással mondhatom szerencsénk volt, kissé borongós, de kellemes időben indultunk Schöder felé.
A kisvárosban ünnepség kezdődött, a zenekar, a tűzoltók felvonulása igazi turistalátványosság. Kevés ember sétálgatott, a felvonuló egyenruhások mosolyogva integettek, köszöntek felénk. Körbesétáltunk a csöppnyi főtéren, csodálattal fedeztük fel az aprócska kerteket.
Mesébe illő kiskertek, kerti törpék őrzik a kis birodalmakat. A kicsiny vízimalom kerekét forgatja a víz. Minden általunk kidobásra való edényben virág terem, még a kidobott tálak, vajlingok, is virággal vannak beültetve. Nézzék csak a képet:-)
Mosolyt fakasztó részletek. A sebesen rohanó patakot, jó mély kiépített árok tartja kordában.
A téren világháborús emlékmű. Feljebb, egy középkori templom ad kiváló témát a fotózáshoz. A téren beszélgető néhány ember mosolyogva köszönt. Felbátorodtam, megérdeklődtem: merre a vízesés?-- Wasserfall? Kíváncsian érdeklődtek, honnan jöttem, s én büszkén: I’ am from Budapest. S jött a német, angol, s kéz-láb bevonásával fejlesztett egyéni nyelvezet, amellyel végül is ,mondjuk "egészen jól " elboldogultam. Hihetetlen, de megértették velem: 4 km innen a patak mentén, majd a parkolótól kb. 500 méter gyalog és jó combok kellenek, de látják, azzal nincs gond. Jót nevettek, amikor mutattam, hogy autóval megyünk, s ez így egyáltalán nem megerőltető.
Günster vízesés (Günster Wasserfall) Stájerország legnagyobb vízesése
A festői völgyben csak a víz hangját kellett követni, hogy megtaláljuk a hegyről zúduló patakot. Felfelé sétálva a sziklák mögött csodálatos látvány tárult elénk, itt már biztonságosan kiépített pallókon lehetett haladni. A magasból szélesen, nagy sebességgel ömlik, zúdul a víz. Szinte habzik, forr. A látvány elvarázsolt, s Petőfi sorai jutottak eszembe:
„Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?”
 |
Meredek falépcsőkön vezet az út felfelé, körbe, ca 60-65 méter csodaszép a hosszan leömlő víz látványa. Szinte érezni a víz hatalmas energiáját, ahogyan a sziklák tetejéről előtör, s a mélybe zuhan. Teljesen magával ragad, nem győztem csodálni, fotózni. Az ömlő víztől minden vizes, a lépcsők is, így óvatosan kellett haladni, mert csúszik. Zsigu azonnal a természetes energia hasznosításának elméleti kidolgozásába kezdett.
A falépcsők megmászása során bőven kaptunk a spriccelő vízcseppekből.
A természet egyik csodálatos alkotása, ahol a víz az Úr.
Visszatértünk a 96-os útra, s folytattuk autós túránkat, Ranten templomának látványa megállásra késztetett.
Itt született Martin Zeiller (1589-1661) világjáró tudósító.
A városkában épp befejeződött a vasárnapi templomi ünnepély, s a téren a kicsiny első áldózókat fényképezték a népviseletbe öltözött családtagok.
Tamsweg felé még megálltunk, hogy Zsigu egy transzformátor állomást komolyabb vizsgálat alá vegyen. Minket, nőket inkább a patak lépcsőzetes vízesése, s a kiskertek szépsége foglalkoztatott.
Lungau – Ferienregion:Tamsweg
Tamsweg Salzburg tartomány déli sarkában, 1024 m tengerszint feletti magasságban fekszik, mintegy 6000 lakosú város.
A városkában, a főtéren májusi ünnepség zajlott. Sör, grill, s sok-sok ünneplő ember, sokan népviseletben. A tér közepén májusfa hirdette az ünnepet. A májusfa, a zöld ág, a természet megújhodásának a szimbóluma. A legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Minden falucskában láttunk egyet a főtéren, ezeket nem a legények, s nem is egyedül állították.
A hatalmas fenyőfákat, traktorok húzták, néhol még támasztják is.
Sajnos a legendás Sámsonnal nem találkoztunk. A 6,2 m magas, 105 kg súlyú óriás két nagyfejű törpéjével vezeti a vigadalmakat. Sámson a testőrség kabalafigurája, a gárda nemzetközi követe.
Sokáig csodáltuk a szépen festett házakat, kapualjakat. A sarkon találtunk egy Pizzériát. A menünk: Lasagne, Bolonyai, csak ajánlhatom. Nagyon finomat ebédeltünk, barátságos áron. A legnagyobb meglepetés, hogy ebédünk végén, a pult mögül, egy magyar házaspár köszöntött minket. Julika az étterem szakácsa. Keressétek meg, ha erre jártok!
Tamsweg egyik gyöngyszeme a hegyoldalban ékeskedő Szent Leonard szentély.
A késői középkorban épült. Ausztriában, napjainkban a legjelentősebb búcsújáró templom, valamint az egyik legszebb késő gótikus egyházi épület. A zarándokhelyhez sok csoda és gyógyulás fűződik. A templom igen meredek dombtetőn, keskeny gótikus tornyával nyúlik a magasba. Minden irányból vonzza a tekintetet. Persze engem is, hogy e messziről kicsiny ékszernek látszó templomot közelebbről is megtekintsem. Nem könnyű a felfelé út. Már csak azon gondolkodtam, milyen nehéz munka lehetett a középkorban, a hegy tetejére építeni a templomokat. Felcipelni a rengeteg követ, vagy tán a hegytető adta az építési anyagot? S nem csodálom, hogy heves imádkozásba kezdtek a hívek mire ide felértek. Kissé kifulladok, s lám már én is hálát adok teremtőmnek. Kőkerítés veszi körül az udvart, balra kicsiny kápolnához vezet az ösvény. Sajnos felújítás miatt a templomot csak kívülről vehetem szemügyre. Bátorságomat a gondnok házőrzője is próbára teszi, mert a gyönyörű, hatalmas farkaskutya nem jó szívvel veszi érkezésem. Megérezte megtorpanásom, mérgesen felém rohant, körbeszaglászott, majd gazdájának szót fogadva felkísért a portáig. Hát a szívem ezerrel vert és elment a kedvem a további ismerkedéstől, bár megnyugtattak, ne féljek nem bánt. /Szoktam én is mondani: a kutyám nem bánt, de ma még nem evett/ A danke-sehr, a wiedersehen!, s gyors czurrikra vettem az irányt, s újabb hála, hogy az "ebéd"nem én lettem. A dombról lefelé a panoráma csodálatos, messzi havas hegycsúcsok, lent a város és a távolban több kis település látható. Látványból , izgalomból e napra elég is volt. / A képeken kilátás a hegyoldalról Tamsweg felé:
III. nap
Murauból, Tamsweg felé indultunk, Predlitz-nél, az útelágazásnál balra Turrach felé vezetett utunk.
Turracher Höhe
Egy hatalmas síparadicsom. Csodás pályák kiemelkedően magas fekvéssel. Modern és kényelmes felvonók és liftek. A hóból még mi is láttunk, nem is keveset. A szezon már véget ért. A felvonók és a bob sajnos csak júniustól üzemel. Minden néma és csendes, s a kilátást a lassan leereszkedő felhők megakadályozták.
Hoher Steg
Az úton visszafelé az alagút előtt jobbra a parkolóban meg kell állni. A hatalmas sziklafalat a víz választotta szét, mosta, formálta. A patakban pisztrángok állnak ellen víz sodrásának. Az ember alkotta fahídról, felülről is nagyon szép látványban lehetett részünk. Tovább a hegyen tanösvény vezet. A helyi madár és állatvilágot mutatják az ismertető táblák.
St.Ruprecht-Falkendorf
A „stájerországi faút” összeköti a régió számtalan történelmi és modern faépítményeit. Sok faluban az út szélén magaslanak az óriási faszerszámok. Kapa, gereblye, körző, rókafűrész, ezek a faút területi jelzései. Mindegyik egy faépületre, fából épült látnivalóra hívja fel a figyelmet. Itt a Famúzeumra egy hatalmas fafűrész figyelmeztet.
A Múzeum látogatása élményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A belépő mellé egy magyar nyelvű füzetet kaptunk, nagyon szimpatikus ötlet, benne leírva minden tudnivaló a kiállított tárgyakról az érdeklődőknek. Itt mindent megtalálni, ami a fával kapcsolatos. Láthatók a fakitermelés szerszámai, a fafeldolgozás lépései. Láthatjuk a favágó életkörülményeit a múltban, jelenben, Különböző makettek, modern alkotások szerepelnek a kiállított tárgyak között. Látható a fa szerepe a hagyományos és modern építészetben. Megtaláltuk egy régi iskolapadot, ilyen padban ültem én is első osztályos koromban. Tudták, hogy létezett fából mosógép is? A mai energiaárak mellett talán megfontolandó az újragyártása. A szerkezet egyszerű: fadob, biztonságosan zárható tető. A dobban: fa tárcsa , amit kívülről egy karral lehet jobbra-balra forgatni.
A parkban a vízelvezetés régi módszere látható: deszkák U-alakban núttal illesztve.
A gyerekek, s a gyerekké váló felnőttek nagy örömére természetesen fából épített játékok várnak. Az ajándék boltban ezernyi kézműves apróság között válogathattunk. Házi készítésű szörpök, gyógyteák, a schöderi lekvárjuk nagyon finom.
Mit lehet tenni, ha esősre fordul az időjárás?
Bizony a hegyi túrák elmaradtak, maradt a város felfedezése.
IV.nap
Murau Ausztria Stájerország nevű tartományában található.
A 2200 lakosú kisváros 829 méter magasan fekszik. A várost az Alacsony-Tauern és a Nock-hegy ölelik körül. Kiváló elhelyezkedésével a térség síközpontjává nőtte ki magát. A város 500 éves sörfőzdéjéről, valamint faiparáról is híres
Egy magyar nyelvű füzet segítségével indultam útra. A dombon épült reneszánsz kastély, alatta a templom, megtalálása nem igényelt különösebb térképészeti ismeretet. A 700 éves középkori belváros, kellemes hangulatú kávéházaival és éttermeivel marasztal. Szűk utcák, aprócska terek, csak a kirakatból tudom meg, hogy egy ruha vagy cipőbolt mellett haladok. Nincs hivalkodó, az épület szépségét eltakaró reklámtábla. A fali kandeláberek között, kovácsoltvas cégtábla jelzi az üzletet.
A XIII.századi várat, két európai kereskedő-útvonal kereszteződésében építette Ulrich von Lichtenstein . Rövid időn belül egy kereskedői település jött létre a vár körül.
„Sokáig a Liechtenstein család tulajdonában álló vár Anna Neumann von Wasserleonburg birtokába került, aki a hatodik felesége lett Georg Ludwig zu Schwazenbergnek. Ebben az időben a Schwarzenberg család uralkodott Murauban. A XVII. században a négyszögletes reneszánsz kastély még tornyok nélkül állt. „/ http://www.murau.hch.hu/murau.php
A várból egy falépcsős átjárón jutottam le a templomhoz.
„A gótikus stílusú városi plébániát Szent Mátyás nevére szentelték fel, aki a vámszedők védőszentje. A masszív toronyban található a legnagyobb muraui harang, a „Mottl”. A templom felépítése 12 évet vett igénybe II. Otto idejében. Érdekessége a magastorony, a XIV. századból ránk maradt freskók, reneszánsz korabeli falfestmények, a Liechtensteini uralkodóház elhunyt tagjait ábrázoló festmények.”
A templom mögött egy szűk utcácskán át a Főtérre jutottam (Schillerplatz)
”A teret 1270-ben, építésekor I. Ulrich von Liechtenstein „Freitagmarkt”nak keresztelte, ami arra utal, hogy a pénteki vásárt – a mai napig – itt rendezik meg. Az 5. számú ház korábban postaállomásként működött. A Pestisoszlop a hat pestis védőszenttel az 1715-ben pusztító pestisjárványra emlékeztet.”
Az Anna-Neumann utcát a középkorban Hosszú utcának hívták. Anna Neumann volt az a hihetetlen asszony aki két boszorkányavatást és 5 férjet élt túl –írja a tájékoztató füzetem. „Az utcában található Városháza egykor tűztoronyként, majd fegyverlerakatként működött. Az első Vámházat, és a régi polgári kórházat az utca végén találjuk.”
Az „Elisabeth-templom” és az Egyházmegye Múzeum
”A koraibarokk stílusú Elisabeth templom a gótikus kápolnából, a régi polgári kórházból áll, amelyek II. Otto von Liechtenstein nevéhez fűződnek. A XVI.századtól a templom, megszakításokkal ugyan, de a protestáns gyülekezeté lett. 1623-tól-1873-ig a sekrestyében állt Anna Neumann koporsója. 1979 óta az Elisabeth templom Murau evangélikus temploma, és magában foglalja Stájerország Egyházmegye Múzeumát is.”
A Mur folyó másik partján a domboldalon nyújtózkodik egy kicsiny kecses gótikus épület a
Szent-Leonard templom.
"A Friesachi utcáról egy kannyargós út vezet. Az apró gótikus stílusú templomról legelőször 1439-ben tesznek említést. Alapítója Niklas von Liechtenstein volt. A látogatót egy Háló-Terem, hatalmas, gazdagon díszített ablakok, korabarokk emelvény gótkus motívumokkal, barokk stílusú szószék, orgonaépítmény kétszólamú fasípokkal, amin Anna Neumann és férjének alakja látható. A templom területét védőfal veszi körül."
A Grünfelsi vár
”A korábban I. Ulrich von Liechtenstein tulajdonában álló várat 1269-ben Ottokar von Böhmen leromboltatta, majd II. Otto von Liechtenstein a XIV. században újjáépíttette. Még ma is látható a vártemető, a lakóházak romjai.”
A városban a folyó partjait több helyen hidak kötik össze, említésre méltó a Mursteg fahíd. A 1995-ben épült hídon nem szépsége, hanem az onnan elénk táruló kép miatt érdemes átsétálni.
A város közepét egy jellegzetes masszív kőhíd köti össze, mellette lépcsőkön le lehet jutni a folyópartra, s a híd alatt a nagy kövön egy kecses bronzszobor emelkedik.
A parton sétálva egy érdekes épületre lettem figyelmes, a régi házra egy nagyon modern felső szint van építve, s jó időben az ablakok a ház elé ereszkednek. 
A kávézó terasza a múlt, jelen, s jövő érdekes találkozása. Számomra kicsit kiütközik környezetéből, túl modern, de valahogy mégis belesimul, s a város érdekes pontja lesz.
A vasút:
A keskeny nyomtávú vasút első útja 1894-ben volt. A régió különleges attrakciója a gőzmozdonyos kirándulás. Aki befizet még mozdonyvezetővé is válhat. Én maradtam a hagyományos vasúti közlekedésnél, a Murau és Tamsweg között vonattal megtett út, így is hatalmas élmény maradt. A völgyben nagyrészt a folyóparton vezet a pálya, alattad a folyó fent a hegyek. A vasút mellett halad a kerékpárút. (Jó lett volna végig bringázni az úton a folyó mellett, de ezt majd legközelebb.)
V. nap
Murau-Laßnitz-St.Lambrecht
Murauból autóval jutunk el St.Lambrecht–be. „A St. Lambrechti apátság. A Kolostor-séta alkalmával bepillantást nyerhetünk a bencés rend világába, történetébe, gazdasági és más világi feladataiba. A különös világ kilendíti az embert az átlag hétköznapokból. A művészeti gyűjtemény kiváló bizonyítványt nyújt a XV.-XVI. századból származó freskófestészetnek. Megcsodálhatunk még más műemlékeket a barokk és a rokokó stílusból. A St.Lambrecht-i Kolostorba látogatókat madármúzeum, egy népművészeti gyűjtemény, kolostori körséta csalogatja.”
Az eső megakadályozta kirándulásunkat. A Grebenzeni Naturpark felfedezése elmaradt.
Visszafelé Steirisch- Laßnitz-nél egy fából készült motor, s a mellette kialakított park megállásra invitált.
Horgászparadicsomra bukkantunk, kellemes kis horgásztó, játszótér nyújt kellemes kikapcsolódási lehetőséget a kirándulóknak.
A vendéglőben "isteni" a sült pisztráng, szerencsére nem nekünk kellett kifogni.
VI.
St. Lorenzen ob Murau
A kis falu Stájerország észak-nyugati részén, a napfényes Felső-Murau völgyében, a Kreischberg lábánál található, Murautól kb. 6 km-re északra
St Lorenzen ob Murau a pihenés szigete. Télen síparadicsom. Nyugalom, békesség áradt. Minden, amit szeretek a természetben itt egy helyen megtaláltam. Vízesésekkel tarkított patakok ömlenek a Mur folyóba, a meredek hegyek tetején még fehérlik a hó, s az erdők, legelők a zöld legfinomabb árnyalataiban pompáznak a hegyoldalakban. A kis falucskában hatalmas sétákat tettem. A szépen ápolt kertek, házak, friss tiszta levegő és nagyon barátságos emberek.
Itt található Európa legnagyobb tartópillér nélküli fahídja. A St.Georgent és St Lorenzent összekötő híd a stájer faépítészet mesterpéldánya. Csodálatos építmény. Ha autóval áthalad az utazó, észre sem veszi micsoda mesterművön gurult át. A naplemente csodálatos fényeket biztosított a délutáni sétákhoz, de még felhős időben is festménybeillő látvány fogadott a folyó körül.
VII. nap
Kreischberg
Az utolsó nap: hegyi kaland.
Már az első napon eldöntöttem, felmegyek a hegyre. Érdeklődtem a recepción, ha oda felmegyek, látom a hegyek tetejét?
A hölgy mondta,- hát, igen onnan már mindent látni.
Pénteken végre kisütött a nap. Zsigu és Magdi nagyon aggódott: jól vagy te gyerek? Ne menj fel! Jön a jeti! Kitöröd a bokád! Stb. Nagyon jókat kacagtam mennyire féltettek:)
Nekivágtam, iránymenetben fel egyenesen a hegyre. Gondoltam nem a túraúton megyek, a tábla szerint: 5 óra gyalog. Én a sífelvonó alatti utat választottam, gondoltam biztosan rövidebb.
Szép a kilátás, talán a vadak se járnak.
Nagyon meredek?
Talán , de különben is, mi az egy „tájvánszorgónak”:)
Hát megtudtam !:)
A fényképekkel nem tudtam érzékeltetni, hát nagyon, nagyon meredek:) Néhány helyen másztam, úgy igazán , négykézláb. A házak, falvak egyre törpültek mögöttem.
A csodálatos havas hegytetők sorban bukkantak elém a hegy mögül, s elértem a szállóból látott csúcsot. Végre, hát ez nem is volt veszélyes. S fejem felfelé emelvén látom ám a pályának ez nem a vége. Itt ez a hegynek még nem a teteje, bukkan egy útsávnyit aztán újra fel.
Te jó ég ! hol a vége?
Majd, egy kényelmes lankás szakaszt találtam. A térképen jelölt útszakaszon folytattam utam, mert a felvonó alatt, már nem lehetett tovább haladni, annyira benőtte a bozót. Csak mentem, mentem. Végre épületekhez értem, a sífelvonó tetejéhez, egy nagy építmény rendszerhez érkeztem. /ez két és fél óra felfelé menet volt/
Itt elkeseredtem, a hegytetőket nem látom a fáktól, a sípálya tovább megy és még mindig, igaz laposabban, de még hosszan fel- fel előre. Már hóban, vízben mászkáltam, mert a hó olvadt és szinte szivacsszerű fűben cuppogott a bakancsom:) Sehol egy lélek. Majd a ház mögül egy kíváncsi kecskecsorda, felém vette az irányt. Hát tudom egy kecskétől még nem kell megijedni, no de ez egy kisebb csorda! No, de tudnak magyarul és a két bak oly ugrálásokat, öklözéseket produkálva haladt, úgy gondoltam a magyar nyelv oktatásába ma nem kezdek, és a velük való ismerkedést inkább elhalasztom:)
Leültem a sífelvonók lépcsőjéhez. Gondoltam, ha mégis ismerkedni akarnak, itt beugrom a kerítésen:)
Alig feladták szándékukat, s megpihentem, a nevetés hangosan tört ki belőlem. Egy csüngőhasú dagadt malac "vágtázott" a csorda után, s közben fejét rám emelve vadul röfögött:)) Malac nyelven talán : ki vagy, mit keresel itt?
ismételte:) 
Azt tudom, hogy hatalmasat nevettem ezen, majd azon, hogy a hegy tetejére másztam egy jóízű nevetésért.
Aztán csak ültem, pihentem. Próbáltam lányomnak sms-t küldeni, messzi még a csúcs? Ő már síelt itt, jó lett volna egy kis bátorítás, de sajnos nem válaszolt. Magamhoz vettem egy kis elemózsiát, folyadékot. Néztem az előttem hosszan elnyúló sípályát, s érezvén lábaimban a remegő fáradtságot, bakancsomban a nedvességet, feladtam. Ennyire mégsem vagyok megszállott:) Megfordult a fejemben az is, ha ennyi házi "vadállattal" találkozom itt fent a hegyen, lehet kutya is őrzi a tanyájukat ,mint a városi templomot, s ez volt a legvisszafogóbb gondolat. Közben barátaim sms-e is megérkezett:
hol vagy már ? siess kész az ebéd:)
Válaszoltam: megvagyok, a jetivel még nem találkoztam, de röpke két óra múlva lent leszek:)
Így hát visszafelé vettem az irány, a már ismert úton meredeken lefelé a síelők fekete pályáján. A síelést még nem próbáltam:) a felvonó felviszi őket, aztán lécre szállnak, s lecsúsznak. Félelmetes ez a mélység, s ha hozzágondolom a sebességet… húúú… De oly gyorsan leszáguldozni, mi értelme? Gyalog sokkal izgalmasabb, a látvány csodálatos, minden apróság érdekelt. Sziklák, kidőlt fák, virágok, rovarok, s minden kincset fényképezőgépembe rejtek. Hazavigyem, s megmutathassam szüleimnek, a sok szépet, mert ők ezt már csak fényképről nézhetik.
A térdem, combjaim kissé megviselődtek a kalandom során, de hihetetlenül jóleső izomlázat éreztem. Bár a csúcsot nem értem el, saját erőtlenségem, s korlátaim nem győztem le, mégis elégedett voltam teljesítményemmel.
Kell, hogy néha eljussunk a hétköznapokból, talán a hegyre. S az út során magányosan, leküzdve apró félelmeink, s a lelkünkben kevergő gondolatok had vívjanak csatát. Felcipeljük gondjaink, bánataink, s a tiszta friss szélben messzire engedjük azokat. S az út során meglátod milyen aprók, s tehetetlenek vagyunk a világ tetején, mint fűszálon a csöppnyi darázs.
És meglátod élni jó, az élet szép, s a Föld Uránál, a Természetnél nincs hatalmasabb, szebb, s csodálatosabb.
Még délután, a csodás naplementében, Magdival újra bejártuk a falut. Az idő egyre gyorsabban szaladt, s folyton azon járt az eszem, de jó volna még itt maradni, az idő rohanását kicsit megállítani.
Csoda nem történt. A lottót nem nyertem meg, hogy maradhassak, de már tudom, hogy hol az a hely ahová mindig vágyakozni fogok. Hát ez Ausztria!
A kirándulásom során készített képek albuma:
http://hegyenvolgyon-hajni.blogspot.com/2010/05/ausztria.html
Érdekességek, linkek:
Képek az interneten Tamswegről:
http://www.tamsweg.at/index.cfm/DICEID/9/LGID/1/PGID/1206/Bildergalerie
Érdekességek koncert és videó, képek a tamswegi Szent Leonard szentélyből:
http://www.kirchenkonzerte.com/video.html
http://www.kirchenkonzerte.com/eindruecke.html
Gőzmozdony
http://www.youtube.com/watch?v=jUluFxBVnqQ&feature=player_embedded#
Sámson ünneplése
http://www.youtube.com/watch?v=PIe20-CnWew
Famúzeum
http://www.holzmuseum.at
Club hotel
http://www.clubhotel-kreischberg.at/
Virtuális túratérkép
http://www.freizeitkarte.at/
Útvonalaink:
525 km -Budapest--M1 –A4—A23 –Gracz felé—A2 irány—A2---Bécsújhely—A2---S6—autópályára, Semmering--Kapfenberg--Bruck –Leoben—itt már S36 az útjelzés-- Judenburg után Schefflingnél -- jobbra 96 –os út Murau felé.
Schöder: /Murau-- 2. körforgalomnál-- északra-- kb12 km –96-os útról jobbra--Schöder/
Turracher Höhe :/Murau felől—Predlitz útelágazásnál balra—Turrach /
Murau-- Steirisch-Laßnitz - -St.Lambrecht
