Hauserersee, St Lorenzen ob Murau

A csodálatos tájon, a hegyek között, csodaszép túraútvonalak várják a turistákat. Könnyebb és nehezebb hegymenetek közül válogathatnak a kis túrafüzet, vagy a turistatérkép segítségével.
A  Hauserersee, egy csodaszép kis tó a hegyek ölelésében. 846 m tengerszint feletti magasságról indulunk, 1878 m magasságig megyünk. A táblákat és a piros jelzést követve egyszerű, de hosszú  túrára indulunk, teljes hossza 24,5 km.  Autóval is fel lehet menni a Simabauerhütte kereszteződésig ( 1415m), így innen már kb 5 óra alatt megtehető a körút. (Térkép) A látvány, az élmény mindent megér. Egész napos séta csodálatos hegyek között, szépséges kis patakok és vízesések mellett, friss, tiszta jó levegőn.   



Ezen a napon kissé esőre állt az idő, elindultunk hát, megkeresni a napot.  3 km gyaloglás után, még választhattunk melyik hegyre induljunk.




Kitartunk eredeti útvonaltervem mellett, és indulunk tovább az úton,  a kis tó felé. Itt még nem is gondolom, hogy ez nem lesz olyan egyszerű út, így minden apróságot lencsevégre veszek.  Eközben alaposan megdézsmáljuk az út melletti málnabokrokat.





Játszom a vízcseppekkel.






Csodálom a sebesen  rohanó, zubogó patakot.





Az apró harmatos virágot.






Az alvó pillét.






Feljebb egyre feljebb jutunk, de nem leljük a napot.





Végre kiérünk egy nagy tisztásra, itt már látjuk a köröttünk magasodó hegyek tetejét, de utunkat egy egész marhacsorda állja, fekszi. Kalandos kerülővel átjutunk a továbbvezető útra. Elérjük a tündérek tisztását, mert az volt ott, mondom néktek. Ahol a hegyi patak csörgedezett, és a bokrokon apró kék áfonyák  lapultak. Az alvó pillék táncra keltek, harang virágokon vízcseppeket leltek. Béke szigete, melyet a hegyek féltve, rejtve, körbeölelnek.


"Addig megyek, míg a szememmel látok 
Míg az egek tetejére találok 
//: Ujjaimat ködbe mártom 
Csöppent csöndben megtalálom 
Azt, amit már kimondani nem lehet ://" 
Szöveg: Unger Balázs 





Majd újra beérünk a hegyoldalán kanyargó meredek vezető ösvényre, mely újabb szépségek  felé vezet. Ez nem egy Red Wood, de lehet törplak:)




Az öreg fenyvest elhagyva, elénk tárul a kicsinyke tó.
 A Hauserersee.




Sajnos a nap nem sütött ki , de szerencsénkre az eső sem esett. Igen ezért a kis pocsolyáért másztunk ennyit, bevallom nem volt könnyű. Nekem nagyon szép. Napsütésben  a tündérek itt énekelnek, táncolnak a tavon, most pihentek, csend volt béke és nyugalom. A visszaút sem volt rövidebb, sem könnyebb. A tótól eléggé veszélyes, meredek oldalon lehet lejutni. Mert a csodás szépségek el vannak rejtve, az erdőkkel borított hegyek közé. 












A szépségekért menni kell sokszor hosszú nehéz utakon, de van, hogy csak meg kell állni, várni kicsit és meglátod, az útszélén,  a patakparton, vagy éppen fent a hegyek tetején.






 Fotók:


Nincsenek megjegyzések: