Frauenalpe

Ausztriai kirándulásunk utolsó napján a Frauenalpe (1997m) csúcsát hódítottuk meg. Csodálatos érzés a hegyek tetején. A völgyekben a városok eltörpülnek, és a magas csúcsok kiemelkednek körülöttünk. Amerre a szem ellát, erdőkkel borított hegyek, kopár hegycsúcsok.





Petőfi Sándor: A HEGYEK KÖZT

részlet 

"Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,"



Murauból a Murauer Hüttéig / 1583m / autóval fel lehet jönni , innen már pár óra gyaloglás után a 400 m szintkülönbséget legyőzve, elérjük a csúcsot. Utunk a sípályákon keresztül vezet, ahol nyáron marhacsordák legelnek. Az út a hegy oldalában a forrás mellett vezet itt a szomjas turisták is olthatják szomjukat.



A hegyoldalban egy darabig, szintben haladunk,  majd a nagy kőszikla elérése (1854m) után egyenesen felfelé halad utunk.



 A növényzet egyre fogy, de még bőségesen terem a hegyek Isteni csemegéje, az áfonya. 
A hegytető kopár, de  tele turistákkal, idősek fiatalok egyaránt. 






A keresztnél pecsételés, fotózás. Nagy kőasztalról tanulmányozhatjuk a látható hegycsúcsokat. 




Lejjebb az Apollónia kápolnában lehet az emlékkönyvbe írni, és hálát adni a mindenségnek, hogy ilyen szépségekben részesített utunk során. 




Lassan, nehéz szívvel hagyom ott a hegyet, szívom magamba a friss levegőt, a természet adta szépségeket, szedem az apró köveket, hogy emlékem legyen. Gondolataimban, már eldöntöm, hogy újra és újra eljövök, megnézem majd ismét, mi újság fent a hegyek tetején.  Csúcsaikon van e hó, és még mindig olyan hegyesen és büszkén emelkednek majd a magasba mint most. 

"Én merengve, oh természet,

Örök szépségidre nézek,

S szemeimnek bámultában

Néma, de szent imádság van."




A kijáratnál, újra egy tehéncsorda állja utunk, hát bevallom én jobban szeretem, ha kerítés van közöttünk. :)





Diavetítés :




térkép:

Nincsenek megjegyzések: