Igen, még mindig a nyári emlékeken nosztalgiázom. Böngészem a sok száz fotót, melyik az, ami még megmutat valamit, abból a szépségből, amit ott találtunk. Nehéz a választás. Egyszerűen látni kell :) Nagyon nehezen ébredek reggel, pedig ahogyan a fény átveszi a hatalmat a sötétségtől, fergeteges színjátékkal előbújik a nap, az maga a csoda, és minden nap megtörténik. Valahogy mindig átaludtam a hajnalt, de néha azért tartogatott meglepetést. A völgyből felszálló párát, a felhők születését a szobából figyelhettük.
A ház előtt, egy hatalmas fenyőfa, innen indult napi portyára a hollópár , és este itt tértek nyugovóra , hosszas károgások közepette, találták meg kedvenc alvóágukat, és közben holló-asszonypajtás hangos károgásokkal méltatta az eltelt napot.
A fény érkezése a sűrű erdőbe, csodaszép téma a fotósok körében. Még csak ennyit sikerült elcsípnem belőle. A pára gyorsan felszáll , nem sok idő van a gyakorolgatásra, de lesz ez még jobb is, már tudom hol keressem.
A település szélén kb 3 km gyaloglásra találjuk Tauplitzi vízesést, a sziklafalon nagy erővel ömlik a víz a mélybe. Imádom ezeket a helyeket, valami különös erőt sugároznak, energiával töltenek fel. Remélem, még sokszor ellátogatunk ide és még sok szép rejteket fedezhetek fel, és hozhatok el megmutatni, hogy láthassák és talán meglátogathassák ezt a szépséges vidéket!
A sziklafalon leömlő és a völgyből betörő patak találkozása.
A patakpart apróságai.
A sziklafalhoz rohanó patak.
A vízpart mentén élő- világ.
képeim:
