Simontornya, kisváros Tolna megyében, a Tamási járásban. A megye kilencedik legnépesebb települése, 1995-ben kapott városi rangot.
Legismertebb látnivalója a Simontornyai Vár, de ezen kívül még számos látnivaló akad a városban. Ebben a kisvárosban született egy kedves kolléganőm, a katolikus templomban keresztelték, és nagypapája emlékét a II. világháborús emlékmű is őrzi. Amikor ott élt a vár még romos volt és sokszor játszottak a romok között gyerekkorukban. Így e blogbejegyzést, képeimet, Tündinek ajánlom sok szeretettel.
Az ismeretek forrásául a Wikipédia oldala volt segítségemre: https://hu.wikipedia.org/wiki/Simontornya
 |
| Városháza és az I. világháborús emlékmű |
"Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött"
"Simontornya egyik nevezetessége országos hírű bőrgyára. A város a Fried családnak köszönhette több mint 200 éves bőriparát. Munkájuk nyomán a mezőgazdasági település, meghatározó ipari centrummá vált a 20. század első harmadára. A bőrgyártást Simontornyán meghonosító Fried Salamon 1780-ban érkezett Morvaországból. Styrum gróf hívta az akkor még csak 20 éves fiatal mestert, aki elfogadta a felkínált lehetőséget. Salamon egyik fia, Fried Bernát (1807-1886) időközben a bőrgyártás mesteré vált. Folyamatosan és nagy energiával fejlesztette cégét, ami a 19. század végére országszerte ismertté vált. Ő vásárolta meg 1885-ben (a Sió jobb partján) a későbbi gyártelep helyét. Két fia, Móric és Vilmos segítette őt munkájában. A kis cég vevőköre és gazdasági lehetőségei az 1867-s kiegyezés révén kiszélesedtek. A cseres kádak egyre szaporodtak, és minduntalan kinőtték az éppen befedett területeket. Az első világháború alatt a gyár a hadsereg egyik beszállítója lett. A megnövekedett rendelések miatt szükségessé vált a sióparti gyárrészt egy emelettel megemelni, és a háborús termelés miatt 65 főre nőtt az alkalmazottak száma. Fried Vilmos fiai, Imre és Pál új, tökéletesített kémiai eljárásokat alkalmazva, a villamos energiát bevezetve, és a Singer Dezső vezette bőrnagykereskedő céggel egyesülve betörtek a világpiacra. A gyár 150. évfordulóját (1930) már tőkeerősen ünnepelhették. A gyár ekkor élte a fénykorát. A simontornyai bőrgyár – főleg, hogy Trianon után a 67 bőrgyárból csak 18 maradt Magyarországon – rendkívül fontos szerepet töltött be nemzetgazdasági szempontból is. A gyár a második világháború idején is hadiüzem volt. A németek 1944. december 3-án este hagyták el a község területét, közben amit lehetett, megsemmisítettek. 1946 végén teljes vagyonleltározásra és vagyonkimutatásra szólították fel Fried Lászlót, mert a vállalat státuszának megállapításához szükséges adatokat így kívánták megszerezni. Ekkor a vállalat 447 fizikai és 68 szellemi dolgozót foglalkoztatott. 1948-ban a bőrgyár államosításra került és egészen a rendszerváltásig állami tulajdonban is maradt. Jelenleg legnagyobb része lepusztult, azonban a Sió-part felé néző részét rendbe hozták, az ablakokat kicserélték. Területén több kisebb üzem, helyi vállalkozó tart fent munkahelyeket, de legtöbb része eladó vagy bontási, lepusztult állapotban van."
"Szent Simon és Júdás Tádé-templom és ferences rendház
A simontornyai római katolikus templom 1766-ban épült, Styrum-Lymburg Károly gróf megbízásából.
A templom Mária Terézia-korabeli stílusjegyeket visel magán, könnyed barokk épület. A torony 45 méter magas, bádogsisak fedi. Eredeti állapotában 3 harag volt a toronyban, de az 1945-ös harcokban ezek elpusztultak. Később adományokból újraöntettek egy lélekharangot és egy nagyharangot."
II. világháborús emlékmű
A második világháború áldozatainak emlékművét 1990-ben állították föl a főtéren. Novák István alkotása.
 |
| Szent István mellszobor |
 |
| Egressy Béni mellszobra |
 |
| Illyés Gyula emléktábla |
 |
| Pillich Ferenc emléktábla |
 |
| Fried fa |
Fried család emlékére emelt emlékmű
képeim:
https://photos.app.goo.gl/Pq75L1rQ1YuXow9SA
