Tihany

Garay János: Tihany

Tihanynak bércztetőjén, a Balaton felett, 

Sötéten és magán áll egy régi épület; 

Csendes kolostorával az Úrnak temploma, 

Falán, majd ezredévnek van vésve szent nyoma.

Alatta mély üregben nyolczszázados sír áll,

Hol álmait aluszsza András magyar király; 

A sir felett a templom két tornya, a kereszt, 

Mint két imádkozó kéz a mennyekhez fölesd.

S ha mélyen, ünnepélylyel a néma alkonyon 

Megcsendül a harangszó e tisztes ormokon. 

Mint nyögdelő sohajtás repűl a légen át, 

Középen áthasítja a Balaton tavát.

S lecsendesül perczekre a háborgó elem, 

Mint sírok birodalma a csend oly nesztelen,

Oly bűvös, oly csodás lesz egyszerre a harang, 

Miként, ha fenekéről csendűlne fel a hang...

Visszhang-e ez fölülről? vagy lenn a viz alatt 

A túlvilágból hallni e csoda hangokat?

Ne kérdd! istent dicsérik a földek és vizek!... 

Belé vegyűl e csepp is, mely szememen rezeg.

A Belső-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. 

"A régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. Víztől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és a római kor népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt.

A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek.

A Tihanyi apátság a 13. századtól hiteles hely (locus authenticus) volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. A monostort a 16-17. századi török háborúk idején várrá alakították. A 18. században épült újjá barokk stílusban.1891-ben 893 magyar lakosa volt, ekkortájt állami faiskola is működött itt."

A levendula fontos és kiemelt szerepet játszott Tihany történetében, mai napig jeles hagyományai vannak a levendula termesztésének és feldolgozásának. Ezek a hagyományok elevenednek fel minden évben a Levendula Fesztiválon.

Az 1994-ben alapított Babamúzeumban megtalálható szinte valamennyi német babakészítő jellegzetes munkája  1840-től 1920-ig.  "Az I. világháború után a gyártók tönkrementek, a drága porelánfejű babákat nem tudták megfizetni az emberek. Ezeket a babákat így már csak az arisztokrata családok vásárolták meg. A babák vitrinekbe kerültek és csak ünnepnapokon játszhatott vele az ifjú tulajdonos. A babák öltözéke, bútorai, kiegészítői hűen tükrözik a Biedermeier-kor arisztokrata , nagypolgári ízlésvilágát." http://www.babamuzeum.hu/indexXm.html

Egykor Tihany legnagyobb nevezetessége volt, Csokonai Vitéz Mihály is megénekelte "A tihanyi Echóhoz" című versében. Régen 15 szótagú mondatot is visszavert, még Balatonfüredről is ide kirándultak a vendégek visszhangot hallgatni. Ma már csak egy-két szótag hallható szélmentes, csendes időben.

Képeim:

Térkép:

Esztergom

Esztergom a Dunakanyar legfelsőbb városa.  A 157 méter magas dolomitból álló Várhegyről csodálhatjuk a környező dombokat, hegyeket és az alatta kanyargó Dunát, mely 18 km hosszan öleli a települést. A város bővelkedik látnivalókban, megismerésére kevés egy egész nap. A Bazilika, a templomok múzeumok, érdemes sétálni hangulatos utcáiban, a Duna-parton, vagy időhiány esetén a városnéző "vonatra" szállva  átrobogni a városon.

Kilátás a várfalról:

 "Esztergomot már a prehisztorikus időkben is lakták. A rómaiak is települést hoztak itt létre, melynek neve Salvio Mansio volt. A városban Marcus Aurelius is megfordult, aki itt írta Elmélkedések 12 fejezetét. A magyarok érkezése után a várost Géza fejedelem tette meg állandó székhelyéül 972-ben, ezt a dátumot tekintjük Esztergom alapításának. Itt született és keresztelkedett fia Szent István, aki a várost érseki székhellyé tette.

Egészen1242 teléig, a tatárjárásig Esztergom volt az ország egyik központja. A tatárok a városban egyedül a fellegvárat nem tudták bevenni. A város a 15. századra vallási és kulturális központtá nőtte ki magát, számos király, Európa szerte elismert tudós és művész is megfordult itt, majd a török 1543-ban elfoglalta, és a Birodalom végvára lett. A várost véglegesen 1683-ban foglalta vissza Sobieski János. Miután az érsekek visszatértek, 1822-ben elkezdték építtetni a Bazilikát.

 1895-ben megépült a Mária Valéria híd, ami összekötötte a várost Párkánnyal, és még ebben az évben egyesült a közeli településekkel, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. A hidat a második világháborúban felrobbantották. Esztergom 1952-ig maradt megyeszékhely. Az ezredfordulót követően 2001-ben újraépült a Mária Valéria híd" forrás: Wikipédia

 A városba érkezőket a Bazilikánál városnéző "vonatok" várják, a jármű átvisz Párkányba, majd vissza,az utazás 40 perc,  különleges élmény ne hagyják ki !

és a kilátás: 

Képeim :