Szurdok-völgy, Pilisszentkereszt

Budapesthez közel, a Dobogókő felé vezető útról letérve, egy különleges völgyben kirándulhatunk. A rövid, de magas sziklák között vezető Dera (Kovács) – patak mélyítette szurdokvölgyben, hóolvadás után sebesen zubog a patak. Az idén a kevés csapadék miatt a száraz patakmeder fogadott.

 Szépségéből azonban semmit nem veszít, ez a különleges, vadregényes útszakasz. Kis fahidak segítik az átjutást egyik-másik oldalra. Örömmel láttuk, hogy a hidak sorban megújultak. 

Visszafelé a magas sziklák mentén vezető ösvényen sétálunk. 

"Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni..."(Truman Capote)

Itt lassan, csendben közlekedve meghallod az erdő hangját, a csendet felverő sziklák között visszhangzó zenét, a féktelenül csivitelő madárkórus dalát, és meglátod , hogy mit kisgyermek korodban gondoltál az bizony úgy igaz:)

Térkép egy mesés sétához:

https://docs.google.com/file/d/0B6xXo19Or6mkZXNCaGN1SjhseWs/edit?pli=1

Amikor a gyerekek mesével tekeregtek:



Régebbi bejegyzésem a völgyről :

http://hegyenvolgyon-hajni.blogspot.hu/2011/04/pilisszentkereszt-szurdokvolgy.html